Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Magyar Tudományos Akadémia intézetei

Az izotópeffektus-kutatások tárgya a különböző fázisegyensúlyok esetén fellépő izotópeffektusok vizsgálta. Ennek a munkának az izotópok dúsítása, ill. elválasztása, valamint egyes geológiai és kőzettani problémák megoldása terén van gyakorlati jelentősége. A 10B—nB, valamint H—D-vegyületek gőznyomás-izotópeffektusának mért és irodalmi kísérleti adatok alapján végzett elemzései során sikerült összefüggéseket találni a molekulaszerkezet és az izotópeffektusok jellege között. E kutatások gyakorlati eredménye, hogy 90%-os dúsításé 10BF3-at állítottak elő (Kiss István, Opauszky István, Matus Lajos).

Az izotópanalitikai módszerek fejlesztésének eredményeként paleotemperaturameghatározásokat végeztek a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kutatásaihoz.

Az alkalmazott analitikai-kémiai kutatómunka jelentős hányada a reaktor lassító- és hűtővizének, egyes radioizotópok, valamint urán-oxid-készítmények tisztaságának rutinszerű ellenőrzése volt. Az urán-oxid szennyezéseinek vizsgálatához új, érzékeny spektrálanalitikai módszert dolgoztak ki, amelynek metodikája után a külföld is érdeklődött (Vorsatz Brúnó, Ördögh Mária).

Jelenleg a neutronaktivációs analitikai módszerek fejlesztése került a munka előterébe. Igen kis mennyiségű urán meghatározására a 239Xp mérése alapján eljárást dolgoztak ki. A különlegesen tiszta szilíciumban előforduló Ta, Cu, Ni szennyezések meghatározását sikerült megoldani. Ezeket az eljárásokat a félvezetőipar hasznosítja. Egyébként az Intézet az aktivációs analízis hazai bázisintézménye.

Az Intézet megalakulását követő években a különböző fizikai és kémiai kutatóosztályok keretén belül működtek kisebb létszámú elektronikus fejlesztő és karbantartó csoportok. A későbbiek során a párhuzamos fejlesztő munkák elkerülése és a növekvő mennyiségi igények gazdaságosabb kielégítése végett az említett elektronikus csoportok létszámának egy részéből Központi Elektronikus Kutatócsoportot állítottak fel. Ebből a Kutatócsoportból fejlődött ki a jelenlegi Elektronikus Főosztály.

Az Elektronikus Főosztály (EFO) két kutatólaboratóriumból, továbbá egy kísérleti mintagyártó üzemből áll. A Főosztály célkitűzése kettős:

—- biztosítani a fizikai és kémiai kutatások időbeni ellátását megfelelő mennyiségű és minőségű, korszerű műszerekkel,

— az iparban hasznosítani azt a fejlesztési munkát, amit az Intézet a készüléktípusok megvalósítása során elvégzett.

E célkitűzések megvalósítása során, a kutatófőósztálvok konkrét műszerigényeinek kielégítésével egyidejűleg, fejlesztői kapacitásának jelentős hányadát a nukleáris elektronika területén felmerülő perspektivikus feladatok kidolgozására koncentrálja.

A fejlesztői tevékenység eredményeként kialakított műszertípusoknak az elektronikus kísérleti mintagyártó üzemben való megfelelő példányszámú előállításával a konkrét intézeti, valamint egyéb hazai és KGST-igények gyors kielégítését oldja meg a Főosztály. — Ha erre igény jelentkezik, a műszertípusokat az iparnak adja át sorozatgyártásra. Az iparnak ilyen formában nyújtott segítség megegyezik az Intézet közvetlen érdekeivel is, mivel az ipari sorozatgyártásra került műszerek révén mind több korszerű nukleáris műszertípust tud hazai piacról beszerezni az Intézet is.

Ezekből a követelményekből kiindulva az EFO műszerfejlesztő tevékenységének egyre szervesebb részévé vált a szoros kapcsolat és együttműködés a felhasználókkal, valamint a fejlesztő és gyártó intézményekkel. Ennek megfelelően egyre szervesebb és intenzívebb kapcsolatot kellett kiépíteni

— az Intézeten kívüli egyéb hazai felhasználókkal,

— hazai és baráti országokban levő hasonló jellegű, műszerfejlesztéssel, ill. gyártással foglalkozó intézményekkel,