Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
Az Elektronikus Részleg feladata a reaktorfizikai és technikai kutatásokhoz szükséges elektronikus célberendezések tervezése és kivitelezése, konkrét méréstechnikai problémák megoldása, perspektivikus áramköri és rendszertechnikai kutatások végzése, elsősorban a digitális mérés és automatizálás területén. Az Elektronikus Részleg javítja és korszerűsíti a Főosztály bonyolultabb elektronikus berendezéseit. E részleg tervezte és építette a 100 -f- 10 csatornás, valamint a 20 -j- 4 csatornás időanalizátort is. Még néhány adat a részleg munkájáról: kisszögű neutronszórás-vizsgáló berendezés megépítése speciális, szöghelyzet jelzésére használt elektronikus összeadókivonó számlálóval, az Intézet neutron-diffraktométeréhez automatikus vezénylő- és mérőrendszer tervezése, a STAR programozó egység létrehozása, amely bonyolult mérési programok tárolására alkalmas nagy információsűrűség esetén, nagyfeszültségű. impulzusgenerátor tervezése az NG-2-2B neutrongenerátorhoz. Szintén a fiatalabb osztályok közé tartozik a Központi Fizikai Kutató Intézet Szilárdtestfizikai Laboratóriuma, amelyet az 1958—1959-es átszervezés folyamán különböző osztályokból, ill. csoportokból szerveztek meg. Az Intézetre háruló nagy feladatok miatt a Szilárdtestfizikai Laboratórium létszámigényét még nem lehetett kielégíteni, hiszen az egész ország kutatóhiánnyal küzd és egy-egy kutató kiképzése természetszerűen hosszú időt vesz igénybe. Éppen ezért a szilárdtestfizikai vizsgálatok elsősorban viszonylag szűk területre, a fázisátalakulások tanulmányozására korlátozódtak. Ezen a területen a módszertani szempontból elkülönülő csoportok együttműködve dolgoznak, miközben a szilárdtestfizikai elvi ismereteket egyre szélesítik, hogy esetleg majd egy szélesebb perspektívájú szilárdtestfizikai kutatólaboratórium megbízható alapjául szolgáljanak. A Laboratórium tudományos kutatócsoportjai a következők: vezetési jelenségeket vizsgáló, mágneses jelenségeket vizsgáló, diffrakciós, magrezonancia- és neutronfizikai csoport. A tudományos kutatócsoportokon kívül két műszaki csoport tartozik szorosan a Laboratórium szervezetéhez: a technológiai csoport és az ún. hidegüzem. Nézzük tehát sorjában, hogy milyen témákon dolgoznak ill. milyen eredményeket értek el az egyes csoportok. A vezetési jelenségeket vizsgáló csoport először a Cu3Au-ötvözet rend—rendezetlen fázisátalakulásának problémájával foglalkozott. Nyomon követték a rendeződés kinetikáját a rendeződési hőmérséklet környezetében végzett nagy pontosságú elektromos ellenállás mérésekkel. Később hasonló céllal mérték a //«//-állandót és a termoelektromos feszültséget is ezen az ötvözeten a hőmérséklet függvényében. A mérések egyértelműen bizonyítják, hogy a rendeződés nem egyetlen paraméterrel leírható folyamat, hanem különböző fázisokból áll, a teljes értelmezéshez azonban még további vizsgálatokra van szükség. 1961-ben besugárzási kísérletek kezdődtek az Intézet reaktorában. A Cu3Au-ötvözet elektromos ellenállását mérték a besugárzás alatt folyamatosan, különböző hőmérsékleteken. A mérések alapján egyrészt a besugárzás okozta rácshibák természetére, másrészt ezeknek a fázisátalakulásra való hatására akarnak következtetni. A besugárzás hatására keletkezett nagyszámú vakancia minden valószínűség szerint elősegíti a rendeződést, és gyorsítja a fázisátalakulás kinetikáját. Megindultak ezenkívül a Fe3Al-ötvözet fázisátalakulásának vizsgálatai is ugyanezekkel a módszerekkel. A csoport rendelkezik a pontos mérésekhez szükséges műszerekkel, hőmérsékletszabályozókkal és laboratóriumi elektromágnessel. A csoporton belül folyó elméleti vizsgálatok egyrészt a szilárd testek termikus tulajdonságainak értelmezésére, másrészt a vezetési jelenségek elméletének a szokásosnál általánosabb megfogalmazására irányulnak. A vezetési jelenségek elméleti tárgyalásának alapját képező Boltzmann-47
