Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
féle transzportegyenlet megoldását sikerült előállítani a külső perturbációk (elektromos, mágneses térerősség, hőmérséklet-gradiens) szerinti sorfejtés alakjában, relaxációs idő közelítést nem tételezve fel és a kristályra jellemző energia—hullámszámfüggvényre és átmeneti valószínűségre általános alakot engedve meg. Ezeket a kristályra jellemző függvényeket a nyert összefüggésekbe helyettesítve a vezetési együtthatókra numerikus eredmények kaphatók. A mágneses tulajdonságokat vizsgáló csoport az atomi rendeződés és mágneses anomáliák közötti összefüggéseket tanulmányozta ferromágneses ötvözeteken. Mérték az Fe3Al-ötvözet rendeződési kinetikáját a mágneses intenzitás hőmérsékletfüggésének meghatározása útján. Mágneses mérések alapján tanulmányozták a Fe3Al és Fe13Al3 koncentrációszétesést és kimutatták, hogy az Fe3Al összetételű ötvözet rendeződése folyamán kétfázisú rendszer alakul ki, amely paramágneses és ferromágneses fázis diszperz eloszlásából áll. Nem régen indult meg a FeRhötvözet antiferromágneses—ferromágneses fázisátalakulásának tanulmánvozása mágneses intenzitás- és dilatációmérés segítségével. Vizsgálják a húzófeszültség és mágneses tér hatását az átalakulási hőmérsékletre és az átalakulás hőmérsékleti hiszterézisére. A méréseket nagyobbrészt saját erőből létrehozott berendezésekkel végezték, amelyek a következők: 10 000 oersted maximális térerősséget előállító szolenoid. A hasznos tér átmérője 23 mm, inhomogenitása tengely mentén 80 mm-en kisebb 2%-nál. 5000 oerstedes szolenoid olaj hűtéssel, beépített áramszabályozóval. Nagy homogenitásé olajhűtésű szolenoid 7500 oersted maximális térerősséggel, 48 mm hasznos átmérővel, inhomogenitás a tengely mentén 110 mm-en kisebb 0,1%-nál. Elektromágnes változtatható légréssel és cserélhető mágnespofákkal 100 mnrt-ben előállítható kb. 45 000 oerstedes térerősséggel. Speciális dilatométer a mágneses tér, mechanikai feszültség és hőmérséklet hatásának vizsgálatára. A dilatáción kívül mérhető a mágneses intenzitás is. A csoportban folyó elméleti vizsgálatok a mágnesezettség meghatározását tűzték ki célul a kvantumelmélet alapján, Greeíi-függvénymódszer alkalmazásával. A diffrakciós csoport fő feladata porminták vizsgálatára alkalmas neutrondiffraktométer építése, majd üzemeltetése volt. A minél nagyobb neutronintenzitás elérése több részfeladat (kollimátorok tervezése, monokromátor egykristály növesztése és orientálása, nagy hatásfokú detektor készítése) önálló megoldását tette szükségessé. 1961-ben elkészült a neutron-diffraktométer, és meghatározták a működési paramétereket. Ezután került sor az első fizikai mérésre, amely Fe—Alötvözetek hidegmegmunkálás okozta rendezetlenségének vizsgálata volt. A munka még nem fejeződött be, és ezzel párhuzamosan folyik a FeRh-ötvözet mágneses szerkezetének vizsgálata. A csoport két fő berendezése a finomszerkezet-vizsgáló röntgenkészülék egyszerű tartozékokkal és a neutron-diffraktométer nitrogén kriosztáttal és mintahevítő kályhával. A magrezonancia-csoport magmágneses rezonanciamérések alapján fog következtetni a rezonáns mag helyén uralkodó belső térre (mágneses tér, elektromos térgradiens), a magot tartalmazó kristály szerkezetére, ill. annak változására, és így nyomon tudja követni a fázisátalakulások folyamatát is. A magrezonancia-berendezés 1961. év végén készült el és főbb jellemzői a következők: a stabilitás relatív értéke ± 6 • 10~5, amplitúdóstabilitása jobb, mint 1%, érzékenységére jellemző, hogy 10 mg fémrézben a 63Cu izotóp rezonanciajele 5 : 1 jel/zaj viszonnyal detektálható, a mágneses tér gradiensének értéke az állandó térre merőleges síkban kisebb, mint 0,3 oersted/cm. Az érzékenység értéke alacsony hőmérsékletek alkalmazásával tovább javítható. Az első mérések ellenőrző jellegűek voltak, így pl. mérték a 1H rezonanciáját vízben, a 19F rezonanciáját teflonban és a 63Cu rezonanciáját fém
