Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei

hasonlító vizsgálatát végzik, és ebből kiindulva meghatározhatják az egyes erő­átviteli módok célszerű alkalmazási területeit. Másik feladatiak, különféle szállításokra alkalmas Diesel-vonatok tervezéséhez műszaki paraméterek kidolgozása, továbbá a Diesel-motor és az erőátviteli mód paramétereinek rögzítése. Itt azoknak a műszaki jellemzőknek a meghatározására van szükség, amelyek segítséget nyújtanak a tervezési előírásokhoz és lehetővé teszik megfelelő Diesel-járműtípusok kialakítását a különféle vontatási feladatokhoz. E kutatásokon belül értékes eredmények születtek a vasúti Diesel-vontatójármű­vek erőátviteli rendszereinek összehasonlításában és alkalmazási területeik meg­határozásában. Valamennyi követelmény együttes mérlegelésével megállapították ui., hogy az egyes erőátviteli rendszerek milyen mértékben alkalmasak a különböző vontatási feladatok ellátására. A mechanikus erőátviteli berendezést az indítás nehézkessége, a sebesség­­váltások közbeni vonóerő-kimaradások és a rossz átlagos teljesítménykihasználási fok ellenére —- igen jó átviteli hatásfoka miatt — sík jellegű pályán közlekedő, ritkán megálló, nagy sebességű motorvonatokat és könnyű motorvonatokat továbbító motorkocsik, valamint sínbuszok erőátviteli berendezéseként gazdaságos alkalmazni. A hidrosztatikus erőátvitel — főként üzemi jellemzői alapján — a tolató Diesel-mozdonyok ideális erőátviteli rendszerének tekinthető addig a teljesítmény­határig, ameddig szerkezetileg megvalósítható. Ennek a vontatási feladatkörnek gazdaságos ellátására különösen alkalmassá teszi a teljesen folyamatosan szabályoz­ható vonóerő-kifejtés, a tapadási vonóerő tökéletes kihasználásának lehetősége, a tartós sebesség igen kis értéke, a köszörülési hajlam hiánya, a kritikus sebesség fölötti 100%-os teljesítménykihasználási foka, a viszonylag jó átviteli hatásfok kis sebességek esetén, a Diesel-motorral való fékezés gyakorlatilag tökéletes megvalósí­tásának lehetősége, a vezetés és az hány váltás egyszerűsége, valamint a nagyfokú üzembiztosság. A hidrodinamikus erőátvitel a nagy emelkedőjű vonalakon közlekedő, gyakran megálló személyvonatok, nagy súlyú tehervonatok, a sík jellegű vonalakon közlekedő nagy súlyú személy- és tehervonatok, valamint a nagysúlyú gyorsvonatok továbbí­tását végző Diesel-vontatójárművek, valamint a nagy teljesítményű tolató Diesel­mozdonyok üzemi és gazdasági szempontból legmegfelelőbb erőátviteli rendszere. Általában három, esetleg négy nyomatékmódosító fokozatot kell alkalmazni. A ritkán megálló és sík jellegű vonalakon közlekedő nagy súlyú gyorsteher- és gyorsvonatokat továbbító Diesel-jármű vek hidrodinamikus erőátvitelében — az átviteli hatásfok átlagértékének javítása érdekében — utolsó fokozatként gazdaságos hidrodinamikus tengelykapcsolót alkalmazni. Kisebb teljesítményű tolatómozdo­nyokhoz a hidrosztatikus erőátvitel után elsősorban nyomatékmódosítókból fel­épített hidrodinamikus erőátvitelt célszerű használni. A hidromechanikus erőátvitel a vele átvihető teljesítmény határáig a ritkán megálló, közepes nagyságú vonatokat továbbító Diesel-motorkocsik számára a leg­megfelelőbb erőátviteli rendszer. A mechanikus erőátvitel legtöbb előnyét képes nyújtani és kevés a hátrányos tulajdonsága. Döntő előnye a mechanikus erőátvitellel szemben a teljesen sima indítás. A villamos erőátviteli berendezés alkalmazása csak nagy teljesítményű vonali mozdonyok és nehéz tolatómozdonyok esetén jöhet szóba. Alkalmazása indokolt, ha a megfelelő felépítésű, teljesítményű és minőségű hidrodinamikus erőátviteli berendezés beszerzése vagy gyártása nehézségbe ütközik. Előnye ennek az erőátviteli módnak a célszerűen felépített hidrodinamikus erőátvitellel szemben az, hogy rész­­terhelés esetén jó közelítéssel lehetővé teszi a Diesel-motor járatását optimális 408

Next

/
Thumbnails
Contents