Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
—20 C° .. . + 45 C° hőmérséklet-tartományban. Ez az alaperősítő a távadó és a szabályozó be- és kimenetéhez különböző visszacsatolással illeszthető. Az erősítőhöz ki kellett dolgozni nagy megbízhatóságú elektrolitkondenzátor nélküli erősítőt, ill. annak méretezési módszerét. Hasonlóképpen szükség volt egv félvezetőkhöz használható kisméretű, nagy pontosságú termosztátra is. A kidolgozott elvek alapján minimális számú (4 db) alkatrészt felhasználó +2 C° pontosságú és a +0,1 C° pontosságú berendezések készültek. Alapkutatás jellegű vizsgálat folyt a kis jelszintre alkalmazott kapcsolóüzemű tranzisztorral. Mintegy 9000 órás üzem tapasztalatai alapján +1—2 pY-ig csökkenthető a nullpontvándorlás. Űj módszert alkalmaztak az elmozdulás—nyomás-távadóhoz, amely mágneses úton, mozgó alkatrész nélküli kompenzációval működik. Ez teszi lehetővé, hogy ezzel az elvvel nagy környezeti nyomáson kis nyomásdifferenciákat lehessen mérni, mivel az elmozdulás mechanizmus nélkül, a külső térből kompenzálható. A környezeti nyomás és a még indikálható legkisebb nyomáskülönbség aránya 2 • 10° nagyságrendű. A kompenzált állapot érzékelésére nullindikátorként Hall-generátort alkalmaztak, ezért kis követelményeknek eleget tevő típusok is használhatók, 1 mm elmozdulás esetén 0,5% pontosság érhető el ezzel a módszerrel. Az Intézet terveit a szükséglet néhány számával jellemezhetjük. A korszerű technológiák általában 5—10%-os műszerautomatika-beruházást igényelnek. Ezek a számok a bonyolult, esetleg számít ógépes irányítórendszerek bevezetésével csak nőnek. Ez annyit jelent, hogy a 20 éves távlati terv végére csak a hazai népgazdaság műszerautomatika-igénye több 10 milbárd forint lesz, beleértve a tervezett közvetlen és közvetett exportot is. Az automatizálás igen sok kutatást igényel. A gyártmányokban nagyon nagy a szellemi ráfordítás hányada, s a megoldások, gyártmányok 4—5 év alatt elavulnak és kicserélődnek. Az automatikakutatás költsége nemzetközi átlagban az össztermelési volumennek 10—15%-a, tehát a kutatásfejlesztési ráfordítás 1980-ban milliárdos nagyságrendben mozog. Az alapkutatási hányad ebből 10—30% a témák és a feladatok megoszlása szerint. Ez tehát az Intézet profiljába vágó feladatokra még mindig évi több száz miihó forintos nagyságrendű munkát jelent. Már most bizonyosak vagyunk abban, hogy ezt a feladatot teljesen hazai eszközökkel nem lehet megoldani. Azonban ha késve is, de minden erőfeszítést meg kell tenni — és most ebbe az irányba megindult az Akadémia és az OMFB közös erőfeszítése —, hogy ez a kutatási bázis minél erőteljesebben felfejlődjék, mert csak így biztosíthatjuk egész iparunk korszerűsítését és versenyképességét az egyre növekvő követelményekkel szemben. Az Intézet munkájához most már megkapja a kellő támogatást. így pl. 1904-ben megkezdődött az Intézet székházának építése és 1905 őszére remélhetőleg befejeződik. Ezzel az eddigi nehézségek egy része elhárul. Remélhetőleg más akadályok sem gátolják majd az Intézet munkáját. Forrásmunkák: Az Intézettől kapott anyagok
