Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
ország helyzetét az európai közúti közlekedésben, és foglalkozik a nemzetközi jelentőségű útvonalak kérdésével. Jelenleg is dolgozik az Intézet az országos úthálózati terven. Előkészítése több éven át gyűjtött alapmunkálatok eredményeit foglalja össze. Előreláthatóan 1967-re készül el, azonban az 19G6—70. évi harmadik ötéves terv céljaira már előbb rendelkezésre áll az erre vonatkozó rész. A terv a következő részeket tartalmazza majd: vizsgálati eljárás a fejlesztési munkák hatékonyságának meghatározására a közlekedésüzemi költségekre való befolyása alapján, az utak jellemző adatainak kiértékelésére alkalmas műszaki nyilvántartás a további fejlesztéshez, gazdasági alapokra helyezett vizsgálati eljárás az utak üzemi megfelelőségi értékelésére; az úthálózat és gépjármű-forgalom 1902. évi helyzetére vonatkozó adatok összegyűjtése és feldolgozása; Magyarország kísérleti főúthálózatának kialakítása a forgalmi és egyéb tényezők alapján. A kísérleti főúthálózaton 1980. és 2000. években várható mértékadó óraforgalom és átlagos napi forgalom közelítő értékeinek meghatározása. Az országos közúti forgalomszámlálás a kielégített közúti forgalmi szükségletek felmérését jelenti. Az adatfelvétel az ország jelenlegi közúthálózatán lebonyolódó forgalomvolumen számszerű meghatározását és tulajdonságainak megállapítását teszi lehetővé. 1962 folyamán előkészítő munkát végeztek. 1963-ban az adatfelvétel következett, majd azt 1964-ben az adatfeldolgozás követte, 1965 első negyedévében pedig az eredmények közzétételére kerül sor. Említésre méltó, hogy a forgalomszámlálást nálunk végezték először a reprezentatív információ módszerével. Lényege, hogy a forgalomlefolyási tényezők alkalmazásával a napi forgalom évi átlagértékét egyes munkanapok számlálási adataiból vezeti le. Nézzünk ezek után néhány eredményt az útalépítményekre vonatkozó kutatásokból. A bitumenes talaj stabilizálás leggazdaságosabb módszereinek kidolgozására különböző talajtípusokkal számos laboratóriumi kísérletsorozatot végzett az Intézet, és több kísérleti szakasz épült. A hazai előállítású — útépítésre, ill. útfenntartásra általánosan használt — hígított bitumen talajstabilizálási célokra alkalmas. Az egyenletes szemcséjű finom homokok szemcseloszlásuk megjavítása nélkül, egyszerű talajmarós géplánccal, a helyszínen — tehát nagy teljesítménnyel és gazdaságosan — stabilizálhat ók. Külföldi adatok szerint az ilyen jellegű finom homokokat csak álló keverőgépekben — tehát kisebb teljesítménnyel és költségesebben — stabilizálják. A hígított bitument azon a legnagyobb viszkozitásfokon célszerű adagolni, amelyen a talajjal még jól összekeverhető. Ez a követelmény a melegebb nappali hőmérsékletű időszakokban az HB-2 jelű, hűvösebb időben pedig az HB-1 jelű hígított bitumennel elégíthető ki. Eleinte durva szemcséket (kavics, salak) is tartalmazó, vegyes szemcseeloszlású talajokat próbáltak bitumennel stabilizálni. A szemcseeloszlási költségek azonban jelentősen korlátozták a stabilizáció alkalmazási területét, és növelték a kivitelezési költségeket. Az egyenletes szemcséjű finom homokokat legkedvezőbben hígított bitumennel lehet stabilizálni. A kísérleti szakaszok teherbíró képességét többször részletesen megmérték és megállapították, hogy a bitumennel stabiüzált alapra helyezett 4—7 cm vastag aszfaltmakadám burkolat az összekötő- és bekötőutak forgalma alatt kedvezően viselkedik. A bitumenes talajstabilizáció további alkalmazási területe a kavicsos és salakos mechanikai stabilizáció felső rétegének megerősítése. Utoljára próbálták ki a közepesen kötött talajok (iszap, lősz) bitumennel való stabilizálását. A kivitelezés során 396
