Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
a rendelkezésre álló felszereléssel a kellő minőséget nem lehetett elérni. A kísérleti szakaszok forgalom alatti megfigyelése alapján megállapította a vizsgálat, hogy a bitumennel stabilizált talajrétegre — még kis forgalom esetében is — feltétlenül ellenálló burkolatot kell helyezni. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy az ország felületének 19—20%-át borító finom homoktalajt legjobban hígított bitumennel lehet stabilizálni. Az iszapos talajok általában nem bitumennel, hanem cementtel stabilizálhatok a legelőnyösebben. A bitumenes stabilizáció aszfaltréteggel lefedve megfelel kisebb forgalmú utak burkolatlapjául, nagyobb forgalom esetében pedig az alap alsó rétegeként vagy ágyazataként. A bitumennel stabilizált alap építési költsége —- a durva zúzottkő alapéhoz viszonyítva — 60—80%, szállítási igénye pedig 7—8%. A stabilizálást talajmarós géplánccal jól begyakorolt munkacsoporttal kell végeztetni. Jó szervezés eset ében — kisebb munkahelyeken is — egy géplánccal évi 40 km bitumenes talaj - stabilizációt lehet építeni. Az útépítési és útkorszerűsítési program megvalósításának elősegítésére és a kivitelezés gazdaságosságának növelésére a helyi anyagokat útépítési célokra nagyobb mértékben kell felhasználni. A hazai talajok jelentős része — javító anyagok hozzákeverésével és tömörítéssel, vagyis stabilizálás útján — alkalmassá tehető a kőbányászati termékek (pl. zúzottkövek) számos területen való helyettesítésére. A különböző talajstabilizálási eljárások kipróbálására — az Intézet által kidolgozott technológia alapján - - évről-évre kísérleti szakaszok épülnek. Ezek a viszonylag szerény keretek között épített kísérleti szakaszok, a helyi anyagok szélesebb körű felhasználási irányelveinek kidolgozásához fontos adatokat szolgáltatnak. Az egyes kísérleti útszakaszokról az Intézet nyilvántartást vezet, amelyben részletesen feldolgozza a következő adatokat: a helyi adottságok; a stabilizáció technológiájának kidolgozásakor elvégzett kísérletsorozatok eredményei; a kivitelezés tapasztalatai; minőségellenőrző vizsgálatok és mérések; a forgalom alatti viselkedés. Az Intézet a nyilvántartási füzeteket folyamatosan vezeti évről-évre. A kísérleti szakaszok állapotát fényképfelvételekkel dokumentálja, a teherbíró képesség változását pedig behajlásmérésekkel regisztrálja. Az 1962-ben készült talajstabilizálási kísérletek az előző évek tapasztalatait nagymértékben kiszélesítették, és megjelölték a további fejlődés irányát. Az egyik fő közlekedési úton korszerűsített szakasz lényegében teljes egészében helyi anyagból létesült. Az alapként épített mechanikai stabilizáció készítése során tapasztalt nehézségek rámutattak arra, hogy az előírt technológiát szigorúan be kell tartani. Ellenkező esetben ui. a stabilizáció sikertelenségét a stabilizálás tényének és nem pedig a technológia helytelen alkalmazásának tulajdoníthatják. A mechanikai stabilizálás állékonyságát a forgalom tömörítő hatása hozza létre. A munkahelyi forgalom fontos szerepet játszik a stabilizáció tömörítésében, ezért terelőutak helyett az épülő útpálya egyenletes bejáródását a szerkezeti réteg teljes szélességben a forgalom megfelelő terelésével kell elérni. A munkát úgy kell megszervezni, hogy a bejáródásra elég idő álljon rendelkezésre. Megvizsgálták az újabban beszerzett vibrációs tömörítőgépek tömörítő hatását a különböző talajfajtákból épített földmunkák esetében. A méréseket összehasonlításképpen kiterjesztették a sima (sztatikus) úthengerre és a döngölőbékára is, mivel az iparágnak sok ilyen tömörítőeszköze van. A mérések jó elvégzéséhez elsősorban a megfelelő mérési módszer kialakítására volt szükség. Meg kellett határozni a tömörítő hatás mélységben való terjedését, 397
