Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
Az Intézet az 1955—56. évi országos forgalomszámlálást a forgalom törvényszerűségeire alapított képviseleti (reprezentatív) számlálással hajtotta végre. Megfelelő kísérleti számlálások alapján ugyanis bebizonyosodott, hogy a forgalom lefolyása határozott törvényszerűségeket mutat. Ennek következtében nincs szükség a korábbi forgalomszámlálások nagytömegű adathalmazára, hanem ugyanolyan vagy még pontosabb eredmények érhetők el alkalmasan kiválasztott minták segítségével is. Annak a jellemzésére, hogy az egyes állomásokon milyen mértékig számlálták a forgalmat, csak azt említjük meg, hogy a tulajdonképpeni statisztikai adatokat szolgáltató mellékállomásokon az év folyamán mindössze három alkalommal számoltak 8 órán, azaz összesen 24 órán keresztül. Természetesen ahhoz, hogy ilyen viszonylag rövid ideig megtartott számlálás eredményéből kellő megbízhatóságú adatokat nyerhessenek, a számlálás megfelelő tudományos előkészítésére volt szükség. A számlálás befejezése és az eredmények feldolgozása után az Útügyi Kutatóintézet megvizsgálta a számlálás módszerét. Részletesen vizsgálta a különböző állomástípusokat, a különböző szorzószámok megbízhatóságát, és e vizsgálat eredményeképpen feleletet kívánt adni arra a kérdésre, hogy az elkövetkező forgalomszámlálások során a már alkalmazott módszerhez képest milyen változásokat kell végrehajtani. Részletesen foglalkozott a kiértékelés a számlálás feldolgozása során nagy szerepet játszott — a napi forgalom évi átlagértékére vonatkoztatott —■ szorzószámokkal, és feltárta mindazokat a szempontokat, amelyeket ezeknek a szorzószámoknak az alkalmazása során figyelembe kell venni. Az egyes állomástípusok bírálata során megállapították, hogy a fő ellenőrzőállomás és az ellenőrzőállomások jól megfeleltek szerepüknek. Ugyanez nem mondható fenntartás nélkül a főállomásokról, amelyeknek adataiból az ún. heti tényezőket nem lehetett kiszámítani. Ugyancsak viszonylag kis pontossággal szolgáltatták a havi tényezőket is, mert az ezeken az állomásokon végzett havi egynapos számlálásban túl nagy volt az időjárástól függő esetlegesség, aminek következtében természetesen a szorzószámok megbízhatósága is csökkent. A vizsgálati eredmény javaslatot tesz arra vonatkozólag, hogy ezt az állomástípust a jövőben milyen módon kell megváltoztatni. A mellékállomások általában megfeleltek a követelményeknek és eredményeik elegendő pontosságúak. Itt is meg kell azonban állapítani, hogy ez a pontosság kis többletszámlálással fokozható lett volna. Kimutatták továbbá azt is, hogy 5 napnál hosszabb ideig tartó számlálásra nincs szükség, mert a pontosságot már lényegesen nem fokozza. A vizsgálati eredmény külön fejezete foglalkozik az utak méretezésének alapját képező 30 órás forgalom meghatározásával. Köztudomású ugyanis, hogy az utakat nem a napi forgalom évi átlagértékére méretezik, hanem arra a forgalmi óracsúcsra, amelynél az év folyamán csak 30 alkalommal fordul elő magasabb csúcsérték. Az érdi és a vecsési fő ellenőrzőállomások adataiból a napi forgalom évi átlagértéke és a mértékadó óracsúcs közti összefüggés megállapítható. Ezeken az állomásokon ui. teljes éven át számlálták a forgalmat. Az Útügyi Kutatóintézet az 1955—56. évi forgalomszámlálás keretében nagyszabású célforgalmi számlálást is tartott. A közlekedés korszerűsítésére vonatkozó kutatás a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére indult meg. A kijelölt feladat szerint a téma keretében a közlekedés korszerűsítésének kérdése kapcsán egyrészt az egyes közlekedési ágazatok koordinációjával összefüggő forgalmi kapacitási kérdésekkel kellett foglalkozni a közúti közlekedés területén, másrészt a koordinációt biztosító önköltségi és hatékonysági kérdések tartoznak a témába. A közúti közlekedés területén a korszerűsítések műszaki és gazdasági hatásainak elemzése ugyancsak a téma feladatai közé tartozott. 394
