Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
sabbak legyenek, ugyanazt az eredményt a legkedvezőbb módon érjék el. A közutakkal kapcsolatos műszaki fejlesztési feladatok tehát kétirányúak: Egyrészről a közúti forgalom igényeinek legjobban megfelelő útelrendezést, jellemzőket és útpályaszerkezeteket kell megállapítani, másrészről pedig azt kell meghatározni, hogy azokat milyen anyagokból, milyen eljárásokkal (technológiával), milyen eszközökkel és milyen szervezési módszerekkel lehet legkedvezőbben megvalósítani. Ezek tehát azok az alapvető célkitűzések, amelyekhez igazodva az Intézet a műszaki fejlesztési tevékenység keretében kidolgozandó témákra javaslatot tesz. Hídfárasztó berendezés Az Intézet évenként a fentiek szem előtt tartásával állítja össze munkatervét, és különös gondot fordít arra, hogy kapcsolatait az út, és hídépítési munkák kivitelezésével, valamint az útfenntartással az eddigieknél szorosabbra fűzze. Az Intézet az út- és hídépítés, valamint -fenntartás külföldi műszaki tapasztalatait és eredménveit is fokozott figyelemmel kíséri, részben a külföldi tudományos intézményekkel és műszaki szervekkel való személyes összeköttetés, részben pedig a szakirodalom áttekintése útján. Az Intézet részt vesz továbbá a szocialista államok műszaki tudományos együttműködési szervezeteiben, amelynek keretében már eddig is számos nemzetközi téma kutatásában működött közre. Az Intézet munkái közül nézzük először a közúti forgalmat és közlekedést szolgáló kutatásokat. Ezek között elsőként említsük az 1955—56. évi országos közúti forgalomszámlálás részletes feldolgozását. A második világháborút megelőző időben utoljára 1936—37-ben volt országos közúti forgalomszámlálás. A háború után megindult rohamos fejlődés tervező munkája e korábbi számlálás adatait már nem tudta felhasználni. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy új közúti forgalomszámlálás szükséges. 393
