Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
ugyancsak egy olyan módszert dolgoztak ki, amely az eddigi elektroncsöves erősítők helyett tranzisztorokat használ. A megnövekedett áramkörigényt a legtöbb távközlő vonalon már csak vivőfrekvenciás berendezések telepítésével lehet gazdaságosan kielégíteni. A berendezések csak akkor helyezhetők gyorsan és kevés költséggel üzembe, ha ehhez fel tudják használni a meglevő alapáramköröket. Ez különösen az értékes, nagy keresztmetszetű kábelek esetén lényeges. Ezért depupinizálják a régi kábeleket, és így szélesítik az átviteli sávot. További problémát jelent a kábelen a minden szempontból megfelelő erősítési rendszer megvalósítása. Ez a feladat a körzetkábelekkel kapcsolatban is felmerült. Itt is egy kábelen belül terveznek csillagsodrású négyeseket, vivőfrekvenciás üzem létesítésére. Egy kábelben mindkét irányban erősített átvitel létesítését az áthallások korlátozzák. Az erősítők beiktatási helyein a nagy szintdifferenciák azonban nemcsak zavaró áthallásokat okozhatnak, hanem még az áramkörök stabilitását is veszélyeztetik. A szokásos 7 N-es erősítőmezők alkalmazásánál, ha csak 8 X áthalláscsillapítást követelnek meg, akkor a szintdifferenciák figyelembevételével a két irányban átvivő érpárok között 15 N áthalláscsillapításra van szükség. Ez a leggondosabb kiegyenlítés esetén sem valósítható meg, ezért új megoldást kellett kidolgozni. Ha az erősítőket sűrítjük és a közvetített áthallás miatt fellépő zavarok meggátlására nem kell sávhelycserét alkalmazni, ez az erősítőállomások egyszerűsítését vonja maga után. Kézenfekvő ezek után, hogy ha az erősítőmezők hosszát tovább csökkentik, és a közvetlen közelvégi áthallás sem okoz még meg nem engedhető értékű zavarokat, valamint nem veszélyezteti a stabilitást, az további egyszerűsítést jelent az erősítőkben. Az egyszerűsítés abban jelentkezik, hogy négyhuzalos üzem alkalmazható, tehát nincs szükség irányszűrőre és az ehhez tartozó kiegyenlítőkre. Ez igen tetemes megtakarítást eredményez, mert az irányszűrőknek csillapítás és torzítás szempontjából szigorú feltételeknek kell eleget tenniök. Jelentőségét tovább növeli a korrekciók elmaradása. A négyhuzalos rendszer megvalósításának azonban van néhány előfeltétele: meg kell oldani a megfelelő áthallás csillapítását a. csatornák két iránya és a különböző rendszerek csatornái között. Akusztikai kérdésekkel szintén foglalkozott az Intézet, és kidolgozott egy beszédhangutánzó generátort is. A terheléstől lineárisan és nem lineárisan függő zajok utánzására zajméréskor a berendezés bemenetére egy hangutánzó generátort kell kapcsolni. Hangutánzó generátor alkalmazható csatornánként, ilyenkor részleteiben is helyesen utánozza az üzemszerű állapotot, vagy csoportonként, ilyenkor csak a terhelés értéke egyezik meg az üzemivel. Mindkét generátor legfőbb jelemzője az a szűrt, amellyel az átviteltechnikai berendezést terhelik. Ezenkívül a hullámalak és a frekvenciaspektrum jellemzi a generátorokat. Ez utóbbiak főként azoknál a berendezéseknél számítanak, amelyeknél a szerelvények gazdaságosan, az üzemi szükségletnek megfelelően vannak méretezve. Az Intézetben készített hangutánzó generátorhoz Dr. Tarnóczy Tamás mérési eredményeit vették alapul. Ezt az indokolja, hogy e karakterisztikát a vivőfrekvenciás berendezéseknél található üzemi viszonyoknak megfelelő körülmények között vették fel. A mérés során 16 férfi, majd 16 nő egyidejű beszédéből vették fel az energiacloszlást külön a férfi és külön a női hangra. Ezenkívül előny a régi spektrumfelvételi módszerekkel szemben, hogy a stabil leolvasáshoz nincs szükség nagy késleltetésű műszerre, mert több beszéd egyidejű vizsgálata magnetofon szalag alkalmazásával, a psophométer időállandójával is elvégezhető. Ez pedig a kiértékelés és mérés egységessége szempontjából kedvező. 384
