Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
A gazdaságtudományi kutatások másik nagy csoportjából, a gazdaságos szállításszervezésre vonatkozó vizsgálatokból első helyen a központosított fuvarozást kell kiemelni. E téma keretében a gépkocsi-közlekedés belső koordinációjának kérdése is megoldásra kerül. Kidolgozták a központosítás elvi, módszertani felépítését, a gazdaságossági számítás metodikáját. Több konkrét, gyakorlati központosításra tettek javaslatot, amelyeknek számottevő gazdasági előnyük volt. A téma keretén belül irányult a figyelem a központosított pályaudvari felrakodásra és elfuvarozásra, majd a távolsági tehergépkocsi-fuvarozásra. A rakodásgépesítés fejlesztése a gépkocsiközlekedésben szerves része a fejlett fuvarszervezési módszereknek. Ez a téma több éven keresztül hatékony segítséget nyújtott a terület rakodásgépesítésének fejlesztésében. A kutatás keretében kidolgozták a szóródó tömegáruk legcélszerűbb rakodásgépesítési módszereinek alkalmazási lehetőségét és hatékonyságszámítási módját. Erről egyébként az Intézet külön brosúrát is adott ki. A Gazdaságtudományi Osztályon folyó rakodásgépesítési kutatásoknak számottevő részük van abban, hogy a közhasználatú autóközlekedés terén a gépesített rakodás kezd kialakulni. A fuvarozás-szervezés szempontjából nagy jelentőségű, hogy adott fuvarozási feladatra a legmegfelelőbb járművet alkalmazzák. Ezt a témakört világítja meg a különleges gépjárművek és a pótkocsik üzemeltetésének vizsgálatára és gazdaságos alkalmazási területük megállapítására vonatkozó kutatás. A pótkocsik foglalkoztatásának témájáról szintén külön brosúrát adtak ki. A kutatás gyakorlati eredménye a pótkocsik hatékonyabb foglalkoztatásában jelentkezik. A különleges gépjárművek fokozott alkalmazására a nemzetközi tehergépjárműfuvarozás fejlesztési lehetőségeinek kiterjesztésére irányuló kutatás hívta fel a figyelmet. Kidolgozták és felhasználták azt a módszert, amellyel a nemzetközi fuvarozás devizatermelő szerepét mérni lehet. A kutatásnak jelentős szerepe van abban, hogy nemzetközi gépkocsiforgalmunk az utóbbi években kedvezően növekedett. Külön téma foglalkozott a darabárus járatok bővítési lehetőségeivel. A kutatás megjelölte azokat a módszereket, amelyeknek segítségével a közhasználatú autóközlekedés darabárus járatai növelhetők és az üzemeltetés gazdaságosabbá tehető. Az 1956—1961. években több ízben javaslatot tettek, ill. tervezeteket dolgoztak ki az autójavító iparon belül központi alkatrész-felújító nagyüzem létesítésére. A főbb gépkocsi-alkatrészek felújításának központosítása lehetővé tenné nagyobb sorozatok kialakítását, nagy termelékenységű, automatizált berendezések beruházását, a felújított alkatrészek minőségének megjavítását az önköltség jelentős csökkentése mellett. 1962-ben a KGST tagállamok gépkocsi-pótalkatrész ellátottságának megjavítását célzó intézkedések kidolgozásában is résztvett az Intézet. Az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet tervei közül csak néhány címet idézünk, mivel azt hisszük, ezek is átfogó képet adnak az intézeti munka várható fejlődéséről. A legközelebbi időben az Intézet a következő témákkal kíván foglalkozni: Számítógépek alkalmazása a gépkocsi-közlekedésben. — A gépkocsi-gumiköpeny kopásának vizsgálata radioaktív izotópokkal. — A területi fejlesztés és a közlekedés fejlesztésének összefüggései különös tekintettel a gépkocsi-közlekedésre. — A közlekedés együttműködése, szervezési és fuvarozás-szabályozási megoldásainak vizsgálata, különös tekintettel a központi pályaudvar rendszerre. — A gépkocsiállomány összetétele. — Gépjárműmotorok nagyjavításba adásának ismérvei. -— Műanyagok alkalmazása a gépjárművekben. — Autóalkatrészek felújításának központosítása. — Főbb gépjárműtípusok főjavított fődarabjai, valamint a teljes 379
