Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
sát támasztotta alá az, hogy a gyár vezetősége jól látta nemcsak a komplex automatizálás időszerűségét és helyességét, hanem azt is, hogy annak első hazai megvalósítása számos nehézségbe ütközhet, és ennek ellenére vállalkozott a kutatómunkával együtt járó feladatok végrehajtására. A kezdeti vizsgálatok célja a következő volt: — felmérni az említett technológia gépesítésének és műszerezésének jelenlegi helyzetét; — megállapítani, hogy lehetséges-e, ill. milyen mértékben és milyen feltételekkel lehetséges a folyamat automatizálása; — javaslatot kidolgozni azokra a teendőkre, amelyek az automatizálás megvalósítását célozzák. Mivel a számítógépes folyamatirányítás nemcsak műszaki, hanem gazdasági kérdés is, megvizsgálták a vegyipari üzemek automatizálásának gazdasági kihatásait. Mint számos szerző lerögzíti, valamely folyamat optimalizálható az előállítási költségek csökkentésére, egy meglevő üzemegység teljesítőképességének növelésére, a tennék minőségének javítására, az üzembiztosság fokozására, az emberi irányítás következtében bevitt — szubjektív — hibák kiküszöbölésére, több egymással összefüggő üzemegység gazdaságos együttműködésére és még mindazokra a tényezőkre, amelyek végül is a gazdaságosság növekedéséhez hozzájárulhatnak. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az irányítandó folyamatot az irányítás érdekében jellemezni kell valamiféle műszaki — gazdasági jellemzővel, pl. a folyamatra felírható un. nyereségegyenlettel. Az üzem komplex automatikus irányításának a nyereség növekedésére direkt és indirekt hatása van. Direkt hatásnak vesszük, hogy az irányítás következtében az adott termék előállításához szükséges nyers- és segédanyagok, valamint a felhasznált energia mennyisége csökken. Indirekt hatásnak nevezzük ezzel szemben azt, hogy egyrészt az egyenletesebb, optimális és üzembiztosabb üzemeltetés következtében a berendezések élettartamának növekedése folytán csökken azok egységnyi anyagforgalmára vonatkozó költségtényező, másrészt pedig hogy az üzembiztosság megnövekedése következtében ugyancsak csökken a berendezés termeléskiesésére jellemző anyagforgalmi mutató. Következő lépésként megvizsgálták az ammóniagyári szintéziskor és az ezzel szorosan összefüggő, azt megelőző abszorpciós egységek (C02-mosás és CO-mosás) technológiai folyamatait, elkészítették a részfolyamatok automatizálásához szükséges műszerezés elvi terveit. Ezt követően megkezdték az említett egységek hatásvázlatainak felépítését, amely munka során megállapították az egyes objektumok be- és kimenő jeleit, s ezeket táblázatokba gyűjtve megjelölték a lehetséges oksági összefüggéseket. A további feladat az említett hatásvázlatoknak mennyiségi összefüggésekkel való kiegészítése. Közismertek azok a nehézségek, amelyek az ilyen nagy paraméterszámú folyamatok mértékadó jellemzői közötti mennyiségi összefüggések megállapításával kapcsolatosak. Éppen ezért arra törekedtek, hogy az irányításba bevont paraméterek számát csökkentsék. A Péti Xitrogénművekkel való megbeszélés alapján elhatározták, hogy elsősorban a cirkulációs kör központi irányítását próbálják megoldani és e munka eredményeitől függően fogják a munkát a többi egységekre is kiterjeszteni. A folyamatirányítás szempontjából lényeges paraméterek mennyiségi összefüggéseit mérésekkel határozták meg. A mérések célja az, hogy az irányítóberendezés kialakításához elengedhetelenül szükséges és a lehetőséghez képest maximális ismeretet (információt) szerezzenek az irányítandó szakaszról. A méréseket elsősorban 35
