Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
menti Erőműben és a Pécsújhelyi Erőműben beszerelésre kerülő kb. öt 75 MVA-es turbógenerátorhoz is ezt a szabályozót alkalmazzák. A korszerű gerjesztésszabályozó rendszerek lelke a szabályozó, amelyhez még a párhuzamos járáshoz szükséges meddő áram, kompenzátor, a vonali feszültségesés kompenzátor, a meddő teljesítményfelvételt korlátozó kör, az állórész-áram abszolút értékét korlátozó kör, a párhuzamos kapcsoláshoz szükséges feszültségkiegyenlítő kör, némely esetben (pl. szinkronkompenzátorokhoz) állandó áramra szabályozó kör, állandó teljesítménytényezőre szabályozó kör, üzemmódváltáshoz szükséges berendezések, védelmi berendezések stb. járulnak. A felsorolt pótlólagos berendezések egy részét már kidolgozták, kívánság esetén a feszültségszabályozóhoz csatlakoztathatók. Ugyancsak a Laboratórium feladatai közé tartozott a Péti Nitrogénművek számítógépes irányításának előkészítése. A „számítógépes folyamatirányítás” világszerte gyakran használt kifejezés, de legáltalánosabb jelentése csak annyi, hogy a folyamat irányítása során a legjellemzőbb változó alakulását a számítógép figyelemmel kíséri, gazdasági kimutatásokat készít, meghatározza a termelés pillanatnyi költségét, és esetleg ellenőrzi a folyamat változóit abból a szempontból, hogy' értékük adott határokon belül vagy kívül van-e. Az ilyen jellegű számítógépes folyamatirányításra minden olyan helyen lehetőség nyílik, ahol a folyamat műszerezése kielégítő és a szükséges adatok analógiás vagy digitális formában a számítógépbe juttathatók. Az ilyen megoldás főként a számítási műveletek automatizálása és a jobb hibaelhárítás útján eredményez gazdasági előnyöket. A számítógépes komplex automatikus irányítás az előbbi tevékenységnél többet jelent. Ekkor a számítógép az ellenőrzés és a gazdasági értékelés munkáján kívül elvégzi a folyamat optimalizálását is, vágyás megkeresi azt az üzemeltetési állapotot, amelyben a folyamat a legkedvezőbb tnódon megy végbe. A Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutatólaboratóriumának Komplex Automatizálási Osztálya 1959-ben napirendre tűzte a számítógépes komplex automatikus folyamatirányítás kérdését. Az első feladat annak megállapítása volt, hogyr hazai viszonyaink között van-e olyran technológiai folytamat, amelynek komplex automatizálása lehetséges, és ha több ilyen van, akkor ez melyiknél legcélszerűbb. Ezzel kapcsolatban először azt állapították meg, hogy csak a folyamatos vagy hosszú szakaszokra bontott, szakaszos jellegű és jelentős mértékben gépesített technológiai folyamatokat kell és helyes vizsgálni. Ifyen a legtöbb vegyipari és gyógyszeripari fotyamat, viszont nem esik e területre a gépgyártás-technológia, a szerszámgépek irányítása. A felmérést üzemekben, tervező- és kutatóintézetekben, valamint a főhatóságoknál folytatták. Elsősorban azokkal a technológiákkal foglalkoztak, amelyek hazai viszonyok között a legjelentősebbek és a legnagyobb értékeket termelik. A vizsgálatok alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a komplex automatizálás sok vegyi és gyógyszeripari folyamatban végrehajtható, sőt egyesekben, mint pl. az ammónia- és kénsavgy'ártásban gazdaságilag is nagy jelentőségű. A különböző szempontok figyrelembevétele után úgy határoztak, hogy' az ammóniagyártás területén kezdik el a komplex automatizálással kapcsolatos kutatási programot. Továbbá meg kellett választani, hogy a munkát valamelyik jövőben megépülő vagy már most működő műtrágyagyárban végezzék-e. Ezt a kérdést a már működő üzem javára az a körülmény döntötte el, hogy' a létesítendő komplex automatikus berendezés kísérleti lévén, működő üzemben kell elvégezni a vele kapcsolatos előzetes vizsgálatokat. A Péti Nitrogénművek választá-34
