Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
dobozok fekve helyezkednek el. A gép központi vezérlőpultról áttekinthető és távvezérléssel irányítható. A sterilezendő üvegeket automatikus adagolóberendezés helyezi a serlegekbe. Utóbbiak folyamatos mozgással haladnak végig az egyes oszlopokon, miközben felmelegednek. A kívánt maghőmérséklet elérése után ugyanazon az úton visszafelé, fokozatosan csökkenő nyomású és hőmérsékletű fürdőkön haladnak az atmoszferikus környezetbe, közben lehűlnek. A kiadagolási ponton a serlegek automatikusan kinyílnak és az üvegek szállítószalagra kerülnek. A berendezés gőz- és vízfogyasztása igen csekély. A beállítható teljes hőkezelési idő 32,5— 130 perc. Teljesítménye zöldborsóra 3000 db 5/4'es űveg/óra. A Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet munkájának eg}űk legfontosabb része a konzervipari gyártási vonalak és technológiák kritikai felülvizsgálata, korszerűsítése és fejlesztése. Ezen a területen néhány igen jelentékeny eredményt ért el, amelynek bemutatása úgy hisszük nem lesz érdektelen. A magyar konzervipar egyik, igen nagy mennyiségben (évi 2500—3000 vagon) gyártott terméke a dobozos, ill. üvegbe töltött zödborsó. Korábban a magyar ipar kizárólag Express típusú kifejtőborsókat használt fel, ezért a feldolgozási idény mindössze 10—14 napra terjedt. Az 1950-es évek elején tervszerű munkával felkutatták és köztermesztésbe vitték azokat a velőborsófajtákat, amelyek konzervgyártás céljára kiválóan megfelelnek, bosszú tenyészidejűek, és így a feldolgozási idény ma már 30—35 napig tart. Újabban olyan zöldborsófajtákat kutattak fel, amelyek különösen alkalmasak a kaszálásra és gépi csépelésre. Sok évi rendszeres munkával — a gépgyárak és a konzervgyárak közreműködésével — kialakították a nagy kapacitású borsókonzervgyártó gépsort, amely 1963-ban valósult meg a Hatvani Konzervgyárban (Sonkoly S.) A borsószemek nagyság szerinti osztályozásán kívül hazánkban itt vezették be először a zsengeség (fajsúly) szerinti osztályozást, amelyet az Intézet által tervezett Könnend//-féle fajsúly szerinti osztályozó végez. A meghatározott töménységű (14—16%) konyhasóoldatban a túlérett, nagy keményítőtartalmú borsószemek lesüllyednek, a zsengék pedig úsznak. Megfelelő berendezések (dotációs mosó, vibrátoros rázóasztal) gondoskodnak a gyommagvak, a hibás szemek és az idegen anyagok eltávolításáról gépi úton. Az Intézet jelentős eredményei közé számít az új lecsógyártási technológia és gyártóvonal elkészítése is. A régi gyártási technológia szakaszos üzemű volt és abból állt, hogy a megtisztított paprikaszeleteket forró vízben előfőzték, majd 14—16% szárazanyag-tartalmú paradicsomlével duphkátorban összefőzték. Az Intézet által kidolgozott Gyönös—Sonkoly—W agner-ié\e korszerű berendezésben a gyártás folytonos üzemű, nagyrészt automatizált. A tisztított, mosott, szeletelt paprikát automatikus adagolóberendezés juttatja a csigás, fekvő hengeres összefőző-berendezésbe, amelyben a szeletelt paprika a paradicsomlével és egyéb adalékokkal automatikusan a megfelelő szárazanyag-tartalomra fő össze. Az összefőzőből forrón kikerülő anyagot körtöltő gépek üvegekbe töltik. Az evakuálást és zárást nagy teljesítményű gépek Gyors szugátgyártási kísérlet 21* 323
