Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
kutatásokhoz műszerekre volt szükség, ilyen műszerek pedig nálunk nem voltak kaphatók, a sürgető szükségnek engedve hozzáláttak néhány műszer szerkesztéséhez, is. Az elért sikerek késztették azután arra az Intézetet, hogy munkáját tovább folytassa. így jött létre a Műszerkísérleti Osztály, amely az évek folyamán mintegy 100— 150 textilvizsgáló műszert készített. Mivel ezek egy részét az üzemek is használni tudták —■ sőt külföldről is volt érdeklődés —, a műszerek gyártását átvették a műszergyárak, noha egyes kisebb szériák elkészítését továbbra is az Intézet vállalta. A Textilipari Kutatóintézetben kifejlesztett műszerek egyébként külföldön is nagy sikert aratnak. A külkereskedelem sokat adott el belőlük, a magyar kormány ajándékaképpen egy teljes laboratóriumot szereltek fel Indiában, sőt az EAK is az Intézetet kérte fel új textilipari kutatóintézetének megszervezésére, laboratóriumi és kísérleti üzemi berendezéseinek megtervezésére. Az Intézet feladatköre a Távlati Tudományos Kutatási Terv célkitűzései alapján a következő: Tudományos kutatás a természetes és mesterséges szálasanyagok fizikája, kémiája és feldolgozási technológiája terén az egész textiliparban, beleértve a kötszövött, nem szőtt textiliák és a konfekcióipar területét is. Alapvető és alkalmazott kutatás az alap- és alkalmazott műszaki tudományok eredményeinek felhasználásával a textilipari műszaki tudományág és az egész textilipar fejlesztésére abból a célból, hogy a korszerű objektív mérési módszerek széles körű alkalmazásával, a textilanyagok legésszerűbb felhasználása mellett, a legjobb termékek magas színvonalú, termelékeny előállítását eredményezze. Kísérleti üzemi összehasonlító vizsgálatokkal felülbírálja a textilipar újonnan beszerzésre kerülő géptípusainak munkáját, szakvéleményeket dolgoz ki az iparfejlesztés kérdéseiben. E bevezető után térjünk át az eredmények ismertetésére. Amint említettük, az Intézetben megalakulása után hozzáláttak néhány anyagvizsgálati módszer kifejlesztéséhez. Nézzünk néhány ilyen eredményt a kezdeti időkből. Még 1950-ben állapították meg az akkoriban nagyobb mennyiségben feldolgozott durva vegyes típusú szovjet—mongol gyapjúk minőségi jellemzőit. A durva vegyes gyapjú szálainak finomsági variációja mikroszkópos szálátm érő-méréssel állapítandó meg. Durva vegyes gyapjúk esetében az általánosan használatos mikrometrikus eljárással megállapított átlagos szálátmérő nem ad helyes finomsági jellemzőt, hanem külön kell a pehelyszőrök és a felszőrök átlagos finomságát megállapítani. A 40 pm-ig bezárólag terjedő szálátmérőjű szálakat pehelyszőrnek, e határértéknél vastagabb szálakat felszőrnek minősítik. A pehelyszőr és felszőr átlagos finomsága mikrometrikus és gravimetrikus módszerrel állapítható meg. A mikrometrikus módszer alkalmazásakor figyelembe kell venni a 70 //m-nél nagyobb szálátmérőjű szálak ellipticitását, ill. ellapult keresztmetszetét. A hosszmérést a kiegyenesített szálak egyenkénti hosszbesorolásával kell végezni. Ez a módszer azonos alapon állapítja meg a hullámos pehelyszőrök és a sima felszőrök hosszát. A gyakorlati ipari minősítés céljaira elegendő a pehelyszőr és felszőr, valamint a vegyes gyapjú átlagos finomsági számának megállapítása gravimetriás módszerrel, a szál hosszméréssel kapcsolatban. A hosszmérés során nyert súlyadatokból meg kell határozni a pehelyszőr és a felszőr súlyarányát. A minősítés alapját a vegyes típusú gyapjú átlagos finomsági száma adja. A szakítóvizsgálatok azt mutatták, hogy a vegyes gyapjúra vonatkozó szakító■erő, szakítónyúlás, szakítóhossz és szakítómunka igen jó értékeket mutatnak, s ezért « gyapjúk megfelelő feldolgozási technológiával jól felhasználhatók ruházati célokra. 2 92
