Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
A vegyes gyapjúk pehely- és felszőrének külön minősítése finomság szempontjából megbízható alapot ad ezen gyapjúk helyes ipari felhasználására, és egyúttal irányt mutat a feldolgozási technológia javítására. 1953-ban fejezték be az Intézetben egy új szövetkoptató módszer és műszer kialakítását. Ennek során arra a megállapításra jutottak, hogy a legjobb módszer szövetnek szövettel való koptatása olyan szerkezeti megoldással, amely biztosítja a két vizsgálati sáv egyforma dörzsölési igénybevételét, szemben azokkal a koptatási rendszerekkel, amelyek különböző anyagon a koptatóeszközök koptató hatását helytelenül, állandónak tételezik fel. Tehát a meghatározott fajlagos terheléssel, meghatározott ideig koptatott szövet tartóssági munkájának (mkp/m2) és súlyának csökkenése alapján értékelnek. Figyelembe veendő, hogy keresztirányba —- a hosszirányú fonalrendszerre merőlegesen — a koptatás hatása nagyobb, tehát ki kell értékelni a hosszanti és a keresztirányú tartóssági munka csökkenését is. Természetesen már a kezdeti időkben megkezdődtek a technológiai kutatások is. Néhány ilyen korai eredményt szeretnénk most ismertetni. így a többi között foglalkoztak a merev fűrészfogas kárt bevonatok elméleti vizsgálatával. Ide tartozik az elemiszál-rövidülés vizsgálata is. A pamutfonó szakemberek legfőbb érve ui. a merev bevonatok alkalmazása ellen az volt, hogy a fogak roncsolják az elemi szálakat, és így azok egyrészt szakítószilárdság szempontjából gyengék, másrészt megrövidülnek. Kongóvörös megfestéssel megállapították, hogy rugalmas és merev bevonattal gyártott, kártolt szalagoknál a sérülési helyek száma között nincs különbség. Többszáz-szoros .nagyítással vizsgálva a merev bevonat fogainak élét és egy elemi szálat, látható, hogy a fogéi legömbölyített felület, amelynek görbületi sugara nagyobb, mint az elemi szál keresztmetszetének görbületi sugara; két legömbölyített felület között sérülés nem léphet fel. Az elemi szálak emellett munka közben állandóan súrlódnak a merev bevonat élein, azokon éles élek nincsenek, tehát minél hosszabb ideje van a merev bevonat munkában, annál kevésbé léphet fel az elemi szálak roncsolódása. Elemiszál-sérülések előidézéséhez azoknak rögzítése, alátámasztása szükséges, esetleg a szál mindkét végét szilárdan kellene befogni es a szakítószilárdsággal azonos nagyságrendű igénybevétellel terhelni. A kártológép munkaszerveit megvizsgálva, ilyen körülmények nem fordulnak elő. Ugyanígy nincsenek koptatási igénybevételnek sem kitéve az elemi szálak. Ha valamely éles felület az elemi szálhoz hozzá is nyomódik, az elől a vékony, könnyű és rugalmas szál kitér és nem léphet fel merev bevonatok esetén sem nagyobb mérvű sérülés. Ez az elgondolás rugalmas bevonatokra, amelyeknél a tűk keresztmetszete kör vagy ellipszis, fokozottabban érvényes. Miután a vizsgálatok igazolták, hogy a feltételezett károsodások nem következnek be, a merev fűrészfogas kártbevonatokat az egész hazai pamutfonó iparban bevezették, és ez a kártológépek teljesítményét mintegy 10%-kal növelte. A nagynyújtás problémáival foglalkozó elméleti vizsgálatok során az Intézet munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy nagy nyújtásnál a legfontosabb feladat az, hogy a elemi szálak hátsó végeire valamilyen külső erővel mindaddig gyakoroljanak hatást, amíg azok első végükkel időrendi sorrendben azonos mennyiségben a kihúzó hengerpár élvonala alá nem kerülnek. A kísérletek bebizonyították azt is, hogy a nagy nyújtás lehetőségét megfelelő nyújtószerkezetek esetén is az előfonal minősége biztosíthatja. Az Intézet nyújtáselméleti vizsgálatai, valamint a kutatás idején meglevő 293
