Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Könnyűipari Minisztérium intézetei

i érték—pontnagyság-viszony tetszőleges beállítására is, ennek eredményeként jelen­tősen csökkenthető a pontméret változtatására végzett ún. retusmunka ideje. A kon­taktraszterek (magyarul: érintőrácsok) gyártására is a Laboratórium rendezkedett be. Ugyancsak a Laboratórium dolgozta ki és vezette be a nyomdaiparban a szita­nyomást. Sok olyan sokszorosítási feladat van ugyanis, amely nem oldható meg a megszokott nyomdai eljárásokkal. így előadódhat, hogy görbült felületekre kell nyomni, vagy vastag festékréteget kell előállítani (a szokásos nyomóeljárások fes­tékrétege 3—10 tan), vagy pedig merev lapokra pl. üvegre vagy vastag fémlemezre kell nyomni. A Laboratórium által bevezetett eljárás hasonló a textilipari filmnyo­máshoz, de annál finomabb rajzok előállítására alkalmas, és a festék kötőanyaga széles körben változtatható. A nyomdaiparban felállított üzemen kívül az eljárást bevezették az üveg rádióskálák, óralapok, hűtőkígyók és nyomtatott áramkörök stb. nyomására is. Végül említsük meg a Laboratórium által konstruált több-fejes villanólámpát. A nyomandó képek fényképezése során sok problémát okoznak a megvilágító fény­források (ívlámpa, izzó, fénycső stb.). Ezek a fényforrások rossz hatásfokúak, fény­­intenzitásuk és színhőmérsékletük a hálózati feszültség ingadozásával erősen vál­tozik. Ennek kiküszöbölésére építették Nyíri Ferenc vezetésével a több-fejes villanó­lámpát, ahol függetlenül a feszültségingadozásoktól, pontosan adagolható a megvilá­gító fénymennyiség, jó hatásfokkal és azonos színösszetételben. Ami a jelenleg folyó munkákat illeti, azok sokban hasonlítanak az eddigiekhez, A Laboratórium legfontosabb feladata a különböző nyomóforma-készítési problé­mák megoldása. Tekintsük át a most folyó munkákat. A több elemből álló szedett nyomóformák súlya és kezelhetősége problémát jelent a tényleges nyomtatáskor. Ilyen formákat csak sík lapokon lehet elhelyezni, amelyeket előre-hátra kell mozgatni a nyomtatás során. Ez a gépsebesség erős korlá­tozását jelenti, összehasonlítva a hajlított — tehát hengeren elhelyezhető—-nyomó­formákkal. Magasnyomáshoz hengeres formák fémöntéssel vagy fémmaratással állít­hatók elő. A fémlemezből kimart nyomóformák költségesek. A műanyagipar fejlődése viszont egyre bővebb lehetőségeket nyújt a. fémek minőségben és árban megfelelőbb pótlására. Ebből kiindulva a Műanyagipari Kutatóintézet munkatársaival együtt­működve a Laboratórium fényérzékeny műanyagból oldással előállított kliséken dol­gozik. Az eddigi eredmények biztatóak. A már bevezetett témák között említettük az új típusú offset alaplemez és a negatív működésű lemez sikeres előállítását és ipari bevezetését, a problémakör következő lépése a pozitív filmek másolására alkalmas fényérzékeny réteg kidolgo­zása. Az eddig használatos technika bizonytalan eredményt ad. A nyomólemezről ezért sokszor tartalék lemezt is kell készíteni, és gyakori az árnyalat-visszaadási hiba miatt megismételt lemez. A most munkában levő fényérzékeny anyag a mű­anyag- és szerves kémia utóbbi időben elért eredményeit használja fel. Előnyei: tárolhatóság (nincs sötétcserzés), kiváló részlet- és árnyalat-visszaadás. Hogy mennyi nyomást bír, az még nem tisztázott, de élettartama eléri a jelenlegi technikával elő­állított lemezekét, elkészítési ideje pedig 50 perc/lemez helyett 15—20 perc/lemez. A jelenleg folyó munkák közé tartozik az árnyalat ja vitás is. A nyomdaipar szövegek és képek sokszorosításával foglalkozik. A képek rendszerint fényképszerűek, és amint a kontaktraszter témával kapcsolatban leírtuk, különböző nagyságú ele­mekből — kis pontokból —- állnak. Ezért az ipar egyik fő problémája, hogy a pontok nagysága és az ezzel összefüggő árnyalat hogyan alakul a fényképészeti, másolási és nyomási műveletek során. Az árnyalattorzulások javítására sok kézi munkát fordítanak, ezért gazdasági szempontból is lényeges a kérdés alapos tanulmányozása 290

Next

/
Thumbnails
Contents