Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
i 0,2 min-es eltérések is adódtak. Ebből kifolyólag a nyomtatás megkezdése előtt 4—5 óra munkára volt szükség az egyenlőtlenségek kijavítására, és ez alatt az idő alatt a nagy értékű gépek álltak. Külföldi tapasztalatok és hazai kutatás alapján Wittmajer János és munkatársai megadták a technológiai előírásokat, valamint beszerezhető eszközöket és segédgépeket. A kezdeti idegenkedés után az ipar érintett része nagy lendülettel fogott a kézműipari munkamódszer kiküszöböléséhez és a pontosabb, műszerrel ellenőrzött módszer bevezetéséhez. Hasonló gazdasági eredményt hozott az ún. anofsál offsetlemezek bevezetése- Ezt megelőzően mechanikusan érdesített cinklemezt használtak erre a célra, vagy nagyon költséges elektrolitikus fémbevonatokkal ellátott lemezeket. Az új lemezfajta alumínium alaplemez, amelynek felületét elektrolitikusan (anódként) kezelik. Ez a lemez ugyanannyiba kerül, mint az érdesített cinklemez, a nyomat minősége viszont sokkal jobb. A cinklemezről nyomható példányszám 20—30 000, az új lemezről 80—100 000, s nyomtatás közben is lényegesen kedvezőbb az új lemez. Ennek a munkának irányítói Stáhl Endre és Salgó Vilmos voltak. A fénymásolás területén a klisé és offsetlemez készítéséhez eddig természetes alapú kolloidokat használtak. Ha a másolandó film a nyomandó kép negatívját tartalmazta, tojásalbumin volt — dikromátor érzékenyítéssel — az alkalmazott kolloid. Ennek az anyagnak sok hátránya van: kezelése bizonytalan, az így készült lemezről nyomható példányszám kicsi (5—10 000), a dikromát érzékenyítő ekcémát okoz a dolgozóknak. A Laboratóriumban Salgó Vilmos vezetésével kidolgozott fenolgyantás réteg nem tartalmaz dikromátot, kezelése egyszerű, a kinyomható példányszám 150—200 000, ezenkívül az eddigi anyaggal ellentétben a felöntött lemezek több hónapig tárolhatók. Az új fényérzékeny anyag klisékészítéshez nem igényel beégetést — a megszokott PVA-val vagy állati enywel ellentétben —, így elkerülhető a cink klisélemezek beégetésekor bekövetkező káros átkristályosodás is. Megoldotta a Laboratórium Búzás Ferenc vezetésével az érintkező rácsok előállítását is. Mit jelentett ez a munka ? Árnyalatos képek (fényképek) nyomásához a képet apró pontokra kell bontani, a legtöbb nyomóeljárás ui. csak egyenletes vastagságú festékréteget tud nyomtatni. Az árnyalatokat tehát úgy oldják meg, hogy különböző nagyságú pontokat nyomtatnak. A megszabott technológia ezt nagyméretű fényképezőgépben üvegbe mart rácsok segítségével éri el. Az előállítható árnyalat—pontnagyság-viszony változtatható ugyan, de sok kötöttségei jár, ezért megjelentek a külföldi piacokon az ún. kontaktraszterek. Ezek fényképészeti filmből állnak, ahol a vonalrendszer helyett kis „ablakok” vannak, amelyeken belül a fedettség folytonosan változik. A Laboratórium is kidolgozott ilyen kontaktrasztereket, amelyek a gyakorlatban jól beváltak. Mód van az árnyalati 19 Műszaki tudományos kutatások M.-on 289 Az Intézet könyvtárában