Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
Az Intézet jelenlegi kutatási munkája természetszerűleg igen változatos. Az országos kutatási terv keretében foglalkozik a tőzeg és ipari komposztok hatásfokának további vizsgálatával, a minősítés módszereinek kutatásával, valamint a tőzeg nitrogéntartalmának növelésével ammónia hozzáadása útján, a hatásosabb tőzegtrágya előállítása érdekében, a mezőgazdaság nitrogén műtrágyával való ellátásának megkönnyítésére. Igen sok kutatási téma a javító- és szolgáltató tevékenységgel kapcsolatos, s ezeket a kutatásokat 1963 óta a nemzetközi együttműködés keretében végzik a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia hasonló profilú intézeteivel együtt. Az Intézet távolabbi feladatai között elsősorban a javító-szolgáltató ágazat, a textiltisztítóipar, valamint a tőzeg- és szervestrágyaipar problémái szerepelnek, de természetesen mindazoknak az ágazatoknak tisztázásra váró kérdései is, amelyekben a helyiipar az ún. profilgazda. Azokban az iparágakban, ahol a tanácsi ipar a minisztériumi ipart kiegészítő tevékenységet folytat, a helyiipari vállalatok is a nagyipar tapasztalataira és dokumentációs forrásokra támaszkodnak, s az Intézet elsősorban arra törekszik, hogy a minisztériumi iparban bevált eljárásokat közvetítse vállalataihoz és segítse bevezetésüket, A kutatómunka során a Helyiipari Kutatóintézet foglalkozni kíván a javító-szolgáltató hálózat fejlesztés méreteinek, módszereinek kidolgozásával, a technológiák továbbfejlesztésével, az ágazatok távlati fejlesztési tervével, valamint gyártmányfejlesztéssel. Az elmondottak alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a tanácsi ipar tarkasága igen változatossá tette a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Kutatóintézetének munkáját is, és hogy olyan munkastílus alakult ki, amely gyorsan és mozgékonyán igyekszik alkalmazkodni a gyakorlat által felvetett problémákhoz és kívánalmakhoz. NYOMDAIPARI TRÖSZT TECHNOLÓGIAI FEJLESZTÉSI LABORATÓRIUMA A nyomdaipari kutatást Magyarországon elsősorban az határozza meg, hogy ez az iparág hazánkban egészen a legutóbbi évekig kézműipar jellegű volt. Gépesítése, ill. a technológiai folyamatok rögzítése lényegében csak az utolsó évtizedben indult meg. Ezt mutatja, ill. ez az oka annak, hogy az egy munkásra jutó termelékenység a felszabadulást megelőző időkhöz viszonyítva mintegy 200%-kal növekedett, de a különbséget bizonyítja az is, hogy azelőtt az egész iparágban mindössze 4—5 mérnök és 2—3 technikus dolgozott, ma pedig mintegy 100 mérnököt és 150 technikust foglalkoztat a nyomdaipar. E kétségtelen fejlődés ellenére a nyomdaipar gépesítettsége még viszonylag kicsi, s ezért a nyomdaipari kutatásnak is nagy segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a gépesítettség továbbnövelhető legyen, és hogy különösen azoknak a részműveleteknek a termelékenysége növekedjék (pl. a szedés), ahol a termelékenység a múlthoz viszonyítva lényegesen nem növekedett. Az iparág kutatólaboratóriuma valójában 1950-ben alakult mint Nyomdaipari Kutató Bizottság, mindössze 6 fővel. Azóta többször átszervezték. 1953-ban Nyomdaipari Kutatóintézet lett, 1954-ben Papír- és Nyomdaipari Kutató Intézet, 1956-ban Nyomdaipari Kísérleti Üzem és Laboratórium; (létszáma akiegészítő személyzettel együtt 15 fő), 1963. július 1-től vette fel jelenlegi szervezeti formáját. A Laboratórium a Tröszt osztályaként működik, külön elszámolási egységként. A Laboratórium-287
