Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
Ragasztóként a kísérletek alapján legjobbnak a poli(akrilsav-észter)-kopobinert találták, mivel ennek tapadása jó, elválás nincs, viszkozitása megfelelőre beállítható, ugyancsak kielégítő a száradási-kötési idő is. Ami a berendezést illeti, olyanra volt szükség, amelynek segítségével a ragasztóanyag ún. mártásos eljárással felvihető, ami nagyobb termelékenység mellett egyenletes ragasztóanyag-felvitelt is biztosít. E célból a Duna Cipőgyár Műszaki Osztálya a Bőripari Kutatóintézet által rendelkezésre bocsátott rajzok alapján megszerkesztette a mártogatógépet. A készülék egy ragasztóanyag-tartályból és két rostélyból áll (az egyik rostély fedőként működik), amelyek lábpedál segítségével a ragasztóoldatba süllyesztlietők. A rostélyok rugószabályozók segítségével tetszés szerinti mélyen márthatok be a tartályba úgy, hogy a kéreg hajlítási éle párhuzamosan állítható a ragasztóanyag szintjével. A tartályon elhelyezett leszedőszerkezet feladata, hogy eltávolítsa a mártott kéregről a ragasztóanyagot s visszavezesse a tartályba. Rendkívül fontos volt az a munka, amelyet az Intézet műcserzőanyag-iparunk fejlesztése érdekében végzett. Cserzőanyaggyárunk 1949—1950-ben csak segéd-, ill. kombinációs cserzőanyagokat gyártott, nagyobb arányban pedig csak a Lignotán nevű műcserzőanyagot használták fel. A megnövekedett Lignotán-szükséglet azonban kezdetben kisebb-nagyobb zökkenőket okozott bőrgyártásunkban; emellett a gyártáshoz használt naftalin ma már világpiaci hiánycikk. Jelenleg a műcserzőanyagok egész sora áll a bőripar rendelkezésére, amelyek kidolgozása az Intézet és a Cserzőanyaggyár jó együttműködésének eredménye, így pl. az Albatol (Syntanol Special A) vagy a Syntanol extra OP. E műcserzőanyagok minősége eléri a hasonló célra gyártott legjobb külföldi termékekét. Ilyen új cikkek még pl. a hazánkban korábban nem gyártott gyanta utáncserző anyagok vagy a Pergetni víztaszító anyag, amellyel ma már a textilipar export ballonanyagait impregnálják. Nagy jelentőségű eredmény a Neoflex-sorozat megvalósítása. Ez a különböző műanyagokkal (kaprolaktám, etil-akrilát) modifikált kazein jól pótolja az eddig Nyugat-Németországból importált bőrök fedésére használt műanyagemulziókat, és így komoly devizamegtakarítást eredményez. Érdekes a Chinopon-pác is, amelyet a Kutatóintézet a Chinoin gyárral együttműködve, első munkájaként még 1950-ben dolgozott ki az inzulingyártás melléktermékeiből. így nagy mennyiségű pankreasz szabadult fel a jóval értékesebb és fontosabb inzulingyártás céljaira. A bőr- és cipőipar eredményeinek ismertetése után ismertessünk talán egy szőrmeipari kísérletet is. A szőrmeiparban az egyik legfontosabb problémának általában az egyenletes szőrmeszínezést tartják. Ezen azt értik, hogy a szőrme felületének különböző pontjain ugyanolyan színű. Emellett a horizontális egyenletesség mellett a szőnneszínezés szempontjából a pehely- és koronaszőrök egymáshoz viszonyított egyenletes színezése is lényeges. A pehely- és koronaszőrök egyenletes színezésénél femerülő nehézségek a formaldehiddel nemesített juhszőrmék színezése során is tapasztalhatók. A juhszőrmék esetében a bunda csak egyféle szőrből áll ugyan, de a formaldehides kezelés után a formaldehidnek és magas hőmérsékletnek kitett szőrhegyek kémiai viselkedése — és így festhetősége is — megváltozik a formaldehiddel nem kezelt, ill. csak formaldehidgőznek kitett szőrtövekhez képest. A formaldehides kezelés — egyszerűség kedvéért „pannofixálás” — eredményeként a gyapjú formaldehidet köt meg: a formaldehidtartalom a használt formaldehid töménységétől és a vasalások számától függően a szőrtőben 0,5—1,5%, a 270
