Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
mai munkaterülete akkor vált véglegessé, amikor 1954-ben az Intézethez csatolták a Bőripari Minőségellenőrző Intézetet. Ismeretes, hogy Magyarországnak a felszabadulás előtt is viszonylag jelentékeny bőr- és cipőipara volt. A Kutatóintézet munkájának megindítása mégis sok nehézséggel járt, mert az államosítás előtti bőr- és cipőipar javarészt aprócska üzemekből, műhelyekből állt, ezekben műszaki végzettségűek alig-alig dolgoztak, így tehát az Intézet megszervezésekor az átlagosnál is nagyobb kádemehézségekkel kellett megküzdenie. Ez egyben azt is jelentette, hogy az intézet történetének első éveit a szervezett, tervszerű kutatás kialakítása, a műszaki káderek megszerzése és kiképzése valamint a profil kialakítása foglalta le. Azt azonban, hogy ezeket a nehézségeket az Intézet munkatársai milyen gyorsan és milyen sikerrel kiizdötték le, egyértelműen bizonyítják az Intézet eredményei. Xézziik előszóra bőrgyártási technológiák kutatása területén elén eredményeket. Ezek közül is vegyünk talán először egy olyat, amely már csak azén is érdekes, men bevezetését a technika legújabb eredményei tették lehetővé. A bőrkémiai kutatás területén egy évtizeddel ezelőtt végezték az első olyan kísérleteket, amelyekben a szén 14-es radioizotópját használták a bőr biokémiai változásainak vizsgálatára. Az elmúlt évtized folyamán megjelent számos publikáció igen értékes adatokat szolgáltatott a kollagén biogenezisének körülményeire és ennek segítségével a kollagén szerkezetének megismerésére vonatkozólag. Ezek figyelembevételével az Intézet szükségesnek látta megvizsgálni annak lehetőségét, hogy miképpen tudják a radioizotópos jelzési módszert előnyösen felhasználni bőrkémiai kutatásokban. A cél az volt, hogy kidolgozzák a bőrfehérjék l4C-vel való jelzésének és feldolgozásának metodikáját. A kísérletek során abból a feltevésből indultak ki, hogy a bőr kémiai változásait a bőrgyártás egyes technológiai fázisaiban az eddigieknél behatóbban, ill. jelentős metodikai előnnyel figyelhetik meg, ha raclioizotópot építenek be a bőr fehérjéibe. Munkájuk során kétirányú feladatot kellett megoldani: meg kellett találni a céljuknak legmegfelelőbb kísérleti anyagot, azaz ki kellett választani a kísérletükhöz szükséges állatfajt, továbbá meg kellett határozni az anyag sajátosságainak legmegfelelőbb radiometrikus módszert. Kísérleteik során patkányok bőre alá a karboxilesoportban 14C-vel jelzett glicinoldatot fecskendeztek. Az adagolt radioaktív anyag mennyiségét úgy választották meg, hogy a bőrök feldolgozása során nyert különböző kivonatfrakciók radioaktivitását jól tudják mérni a rendelkezésükre álló nukleáris műszerekkel. Egyben azokra a kísérleti feladatokra is figyelemmel kellett lenni, amelyeket a radioizotópos laboratóriumi munka megkövetel, pl. a kísérleti anyag lehetőség szerinti minél kisebb mennyiségére. Tapasztalataink szerint jó mérési körülmények adódtak a bőrfeldolgozás minden fázisában, ha az állat testsúlyának minden 100 grammjára legalább Az Intézet képe r I 265