Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
kokszfelhasználás-csökkenés sera tulajdonítható egyedül az olaj hatásának, mert számításba kell venni a jobb elegykihozatal fajlagos kokszfelhasználás-csökkentő hatását is. A levegőszükséglet olajfúvatás esetén a normálüzemhez képest csökkent. A csökkenés oka az, hogy a fúvóformák előtt elégő karbon mennyisége 1 t vasra vonatkoztatva csökken. A kísérletekből megállapítható, hogy a fúvólevegőnek 1 g pakurával való dúsítása a fúvószél-hőmérséklet 4—5 C°-os emelését követeli meg. Nézzük ezek után azt a munkát, amelyet az Intézet a forrószeles kúpolókemencék továbbfejlesztése érdekében végzett. A forrószeles kúpolókemencék metallurgiai és hőtechnikai előnyei ma már vitathatatlanok. A forrószeles kúpolók kisebb fajlagos kokszfogyasztással üzemelnek és a legkényesebb öntöttvas-minőséget is könnyen produkálják. Általános tapasztalat, hogy forrószél alkalmazásakor jelentősen növekszik a kemencék teljesítménye is. Átlagosan 60—80 C°-kal emelkedik a csapolt vas hőmérséklete, aminek következményeként az öntöttvas minőségi tulajdonságai jelentősen javulnak. Számottevően csökken a Si, Mn, Fe leégés, és a vas kénfelvétele. Az Intézet által tervezett kemence savas bélésű, fúvósíkban 1000 mm átmérőjű. A nyolc darab 140 mm átmérőjű fúvókával a fúvóka—fúvósík keresztmetszetviszony 1 : 6,38. Csapolási rendszerük szakaszos. Az akna külső falát 40 mm-es víz hűtőköpeny veszi körül. A fúvókába külső szigetelésű körvezetékből áramlik a levegő. A kúpolókemencék felváltva üzemelnek. A kupolókból leszívott torokgáz ferdén lefelé haladó belső szigetelésű csövön jut az elégetőkamrába. A csőbe öntöttvas tolattyú van beépítve. A torokgázt generátorgázzal táplált égővel gyújtják be. Az őrláng és a torokgáz égési levegőjét 3500 Nm3/h és 500 v. o. mm teljesítményű ventillátor szállítja. Az őrlángot begyújtás után kb. 30 perccel ki lehet iktatni, mert a falazat hőmérséklete eléri a kívánt 700—800 C°-ot. A maximális gázfogyasztás 30 Nm3/h. A torokgáz égési levegője az elégetőkamra két szemben levő falába épített 24 db 16 mm átmérőjű csövön áramlik be. Az elégetőkamra felett lángosztó boltozat van a tökéletes elégés és a rekuperátor egyenletes hőterhelése céljából. A lángosztó boltozat fölött van elhelyezve a négy rekuperátoregység. Egy-egy tömb 24 elemből áll 6x4-es elrendezésben. Az alsó egység Cr 32-es, a három felső Cr 28-as acélöntvényből készült. A rekuperátor felett a talajszinttől számítva 30 m magas kémény van. A fúvólevegőt 11 000 Nm3/h 90 torr teljesítményű centrifugálventillátor szállítja a felső rekuperátoregységbe. A levegő kereszt-ellenáramban halad végig a többi egységen, és az alsóból belső szigetelésű, 400 mm belső átmérőjű vezetékbe jut. A rekuperátor pneumatikus szemcseszóró berendezéssel tisztítható. A 2—3 mm átmérőjű vasszemcsét szintén sűrített levegővel működő szállítóberendezés juttatja fel a tárolótartályba. Az Intézet most arra törekszik, hogy olyan hőcserélő berendezést dolgozzon ki, amely hazai elemekből építhető fel és a meglevő kemencékhez könnyen alkalmazható. A kutatások eredményeként ez idő szerint olyan forrószeles kúpoló működik a Lenin Kohászati Művekben, amellyel 500 C° hőmérsékletű fúvólevegő állítható elő. A kemence teljesítménye a korábbi átlagos értékekhez viszonyítva 45%-kal nőtt, a kokszfelhasználás pedig a korábbi 18—20%-ról, 9— 11%-ra csökkent. A gazdasági vizsgálatok szerint az építési költség 8—12 hónap alatt amortizálódik. A Szovjetunióban szerzett tapasztalat és a nemzetközi irodalom áttanulmányozása után megkezdték a földgáz-póttüzelésű kúpolókemence kidolgozását is. 1963-ban készült el, és a kísérletekre 1965 első hónapjaiban kerülhet sor. 242
