Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
A rácsozat tűzálló anyagát is az új követelménynek megfelelően választották meg. Az alsó harmad Sk-34-es rácstéglából, a középső rész Ti 10-es. a felső réteg pedig Ti 20-as, nagy tűzállóságú téglából épült fel. Meg kell jegyeznünk, hogy a legfelső egy méterben a Ti 20-as minőséget nem timföld, hanem korundadalékú téglából hozták létre. Az új léghevítő ideiglenes fűtési és fúvatási viszonyai a következők, 20 napos felmérés alapján: A felhasznált kohógáz mennyisége óránként A felhasznált földgáz mennyisége óránként A távozó füstgáz hőmérséklete átlagosan A fúvatási idő A fúvatott levegő mennyisége óránként Az átlagos előmelegítés a keverés után Az átlagos előmelegítés a keverés előtt Szekunder hűtőlevegő mennyisége fuvatáskor Szekunder levegő mennyisége fűtéskor 12,320 Nm3 369 Nm3 200 C° 4,28 h 60,200 Nm3 632 C° 1110 C° 4200 Nm3/h 1800—2000 Nm3/h A tervezők már a munka során is gondoltak konstrukciójuk továbbfejlesztésére, így pl. lehetőséget látnak a jelenlegi tűzakna berácsozására és egy külső tűzakna építésére. Ez a konstrukció lehetővé teszi, hogy a teljes hengert tűzálló anyaggal lehessen kitölteni, másrészt hogy a fűtésre dúsított kohógázt lehessen használni. Erre a kiképzésre több megfontolásból van szükség. Egyrészről a belső és külső boltozat ilyenképpen két negyedgömbből és egy félhengerből építhető fel, amely elemek önmagukban is stabil, önhordó szerkezetek — tehát építészetileg stabil elemek —, másrészt így lehetővé válik a tűzaknából a rácsozatba belépő füstgáznyaláb tökéletes elosztása és kihasználása az átmérő teljes szélességében. A tűzakna magassága &—8 m, mivel az alkalmazott égő osztott lángú, amely a legtökéletesebben biztosítja a jó keveredést. Ennek következtében kicsiny a külső hőveszteség, és a hatásfok 79—81%-os értéken tartható. Foglalkoztak az Intézetben azzal a kérdéssel is, hogy miként lehetne helyettesíteni a kohókokszot olajbefúvatással a fúvókákon keresztül. Ezzel a problémával a szakemberek már mintegy 150 éve foglalkoztak, s a megjelent irodalmi közlésekben az olajbefúvás gazdasági hatékonyságát pozitívan ítélték meg. A befúvás technológiájában és eszközeiben azonban nagyon ellentétes vélemények alakultak ki. A kísérletek sikertelenségének egyik fő oka abban keresendő, hogy nem volt egységes számítási módszer a folyamatok hőtechnikai meghatározására, azonkívül helytelen elképzelések voltak a befúvás helyét illetően. Az olajbefúvásnak különösen azokban az országokban van nagy jelentősége, ahol jelentős az olaj vagy föld gázvagyon, viszont a nyersvasgyártás fejlesztéséhez szükséges kokszolható kőszénvagyon kicsi, és így a fejlesztést csak importkokszra lehet alapozni. Az Intézet feladata három részből állt. Először is az olaj nélküli kohóüzem állapotát rögzítették egy teljes anyag- és hőmérleg elkészítésével, amelyet azután bázisnak tekintettek. Ezután tisztázták a befúvás technológiai és metallurgiai viszonyait, végül elvégezték az olajbefúvásos kohóüzem teljes hőtechnikai és metallurgiai felmérését, megközelítően azonos elegy viszonyok mellett. A kísérletek alapján megállapították, hogy olajhefúvással a kohó teljesítménye a normálüzem 15,84 t/h értékéről 16,06 t/h értékre növekedett. Ez részben a jobb elegykihozatallal magyarázható, részben pedig azzal a ténnyel, hogy a kohó üzeme az olajbefúvás következtében intenzívebb járatú lett. A fajlagos kokszfcgyasztás a noimálüzemi 1138,28 kg nedves koksz/t nyersvas értékéről 912,85 kg nedves koksz/t nyersvas értékre csökken. Ez a jelentős fajlagos 16 Műszaki tudományos kutatások M.-on 241
