Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
nek vizsgálata az ötvenes évek elején még igen nagy méréstechnikai feladatot jelentett. A Laboratórium tehát megépített egy extrém széles sávú, extrém stabilitású, nagy erősítésű, kis zajú berendezést, amely lehetővé tette ennek a tulajdonságnak a vizsgálatát és a zaj egyes okainak kiderítését, s megkönnyítette kisebb zajú csövek előállítását. A csöveket hordozható készülékben alkalmazva előtérbe került a csőmikrofónia kérdése. Ennek tanulmányozására a Laboratórium új módszert dolgozott ki, amelynek lényege a csövek zaj-jellegű statisztikus rázások útján végzett vizsgálata. Az eljárás nemzetközi figyelmet keltett s sokhelyütt átvették. Foglalkoztak az elektroncsövek tömeges élettartam-vizsgálatainak problémáival is, amelyet az ipari elektroncsövekkel szembeni egyre növekvő megbízhatósági követelmények tűztek napirendre. Jelentős eredményt értek el, ui. megteremtették egy gyorsított élettartam-vizsgálati rendszer alapjait. 195G után a félvezető eszközök áramköri alkalmazásának tanulmányozása került előtérbe. Az Elektronikus Laboratóriumnak első feladata az volt, hogy a hazai tranzisztortípusok felhasználási körét jellegzetes példákkal kimutassa úgy, hogy a tranzisztorok magasabb szintű kapcsolástechnikai igényeket is kielégítenek. Uj tranzisztoros berendezéseket szerkesztettek, amelyeket 1958-ban kiállításon is bemutattak a szakmai közönségnek. Kiemelhető ezek közül a gyártásban is bevezethető tranzisztoros feszültségszabályozó, hanggenerátor és a millivoltmérő. Nagy jelentőségű a tranzisztorált studióberendezés, amelynek prototípusát is előállították. A fejlődés következő szakaszában munkájuk a tranzisztorok egyik súlyos hibájának, a zajnak csökkentésére irányult. Megállapították, hogy a néhány órás vagy napos működés után fellépő zaj lényegében kis frekvenciás ún. villódzási (flicker) zaj, amelynek értéke egyes esetekben nem állandó. Megszerkesztettek egy olyan berendezést, amelynek segítségével nagyobb számú tranzisztoron tartós égetés közben az áramkör megzavarása nélkül, egyidejűleg lehet zajt mérni. Megállapították, hogy a tranzisztorzaj egyetlen számadattal jellemezhető, amely két méréssel (10 és 3000 Hz-en) megállapítható. Az Egyesült Izzóval közös kísérletek alapján kezdték meg a tranzisztortokok tömítését és a kristályfelület állapotát tanulmányozni. Ezek összefüggéseit az elektromos vizsgálatok ultranagy vákuumban folyó vizsgálataival párosították. A további lépés, a nagyfrekvenciás tranzisztorzaj vizsgálata 20—-100 MHz-es mérési módszerek kidolgozását tette szükségessé. A további kutatások során a tranzisztorok paramétereinek nagyfrekvenciás viselkedését kívánták feltárni. Ott komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük, s Mérőberendezés a 200 HMz-es Yu, Y12 és Y22-es paraméterek meghatározására Mérőberendezés a 200 MHz-es Y2i-es paraméter meghatározására 187
