Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
növelése gazdaságosan már nem volt megoldható. A több száz MHz elérésére a mesa-technológia látszott célravezetőnek. Ennek kidolgozását laboratóriumi szinten 1963 decemberében fejezték be. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, utalunk rá, hogy a mesa-technológiában olyan újszerű, kényes technológiai problémákat kellett megoldani, mint pl. 1U mikrométer vastag huzalok hozzáerősítése 30X 70 mikrométer felületű elektródokhoz. A stabil tranzisztorok létrehozásával kapcsolatos munka keretében vizsgálták vízgőz, oxigén stb. mesterséges atmoszférák hatását a germánium felületre, s a felületi potenciál és a tranzisztor-paraméterek (visszáram- és áramerősítő tényezők) összefüggését. A gazdasági szempontok miatt a tömegesen használt kis teljesítményű tranzisztorok technológiájában az ötvözéses eljárás még jó ideig döntő lesz, az ipari elektronikában viszont a mesa- és planáris tranzisztorok elterjedése várható. A soron következő feladat a szilícium alapanyagokból készült tranzisztor gyártási eljárásainak kidolgozása és átadása az iparnak. A szilícium tranzisztorok, különösen a korszerű, ún. planáris eljárással készült tranzisztorok még nagyobb követelményeknek tesznek eleget, mint a germánium tranzisztorok, pl. záró irányú áramaik kisebbek, üzemi hőmérsékletük magasabb. A szilícium különleges tulajdonságai lehetővé teszik az ún. integrált (szilárd) áramkörök előállítását. Ennek különösen ott van nagy jelentősége, ahol igen nagy számban használnak fel passzív és aktív alkatrészeket. Integrált áramkörök alkalmazásával lényegesen csökkenthető ilyen esetben a berendezés szükséges térfogata. Ilyen áramkörök kidolgozása szintén szerepel a Félvezető Laboratórium tervében. Az elmélet, a technológia és a méréstechnika egyenrangúságát szem előtt tartva, az aktív áramköri elemekre vonatkozó kutatási tevékenység tudományos szintre emelését a Valkó Iván Péter professzor és Fischer Ferenc vezetése alatt működő Elektronikus Laboratórium munkája tette teljessé. Az elektronikus laboratóriumi kutatási munka elvileg az aktív áramköri elemek, úm. az elektroncsövek és a félvezető eszközök (diódák, tranzisztorok stb.) áramköri alkalmazásainak tanulmányozására és ehhez csatlakozóan olyan mérési módszerek kidolgozására irányul, amelyek lehetővé teszik az aktív áramköri elemekre jellegzetes mennyiségek, ill. jellegzetes függvények meghatározását. További feladatok: a mérésekből és az elméletből kiindulva összefüggések megállapítása a félvezető eszközök mérhető paraméterei és belső struktúrája között. Az így nyert ismeretek segítik a technológiák kidolgozóit az alkalmazástechnika követelményeinek megfelelő struktúra kidolgozásában. A híradástechnika fejlődésével összefüggő fokozódó igények az aktív áramköri elemek alkalmazásával kapcsolatban újabb követelményeket támasztottak, amelyek kielégítésében az Elektronikus Laboratórium is eredményesen működött közre, és a gyakorlatban felmerült nehézségek felszámolása során számos, eddig ismeretlen hibát állapított meg és hárított el. A Laboratórium kezdetben mikrohullámú elektroncsövek tudományos problémáival foglalkozott, és hozzájárult a hazai előállítású, haladó hullámú csövekre vonatkozó eredményes kutatómunkához. A frekvenciamoduláción alapuló URH műsorvevők és a TV-készülékek áramkörében szükséges volt az elektroncsövek ultrarövid hullámú viselkedésének, úm. 100 MHz-nál nagyobb bemenő csillapításainak vizsgálata, amelyre megfelelő módszert dolgoztak ki. Az elektroncsöveket felhasználó digitális technika elterjedése során a katód közbenső rétegének kártékony szerepe fokozottabban előtérbe került. Az Elektronikus Laboratórium a közbenső réteg kimutatására nagy érzékenységű új eljárást alakított lei. Az elektroncsövek méréstechnikai alkalmazásánál (pl. az elektrokémiában) az érdeklődés az extrém kisfrekven ciánál fellépő járulékos csőzajra irányult, amely-1S6
