Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
Az Intézetben megindult kutatómunka elsősorban a fényporok készítéséhez felhasznált alapanyagok előállítási technológiájának felülvizsgálatára és átdolgozására irányult. A fénypor ezeknek az alapanyagoknak megfelelő arányokban való összekeverése után a keverék izzításával készül. Az alapanyag szennyezései, főleg a vas, réz, króm, nikkel stb. beleépülnek a fényporba, amelynek hatásfoka elsősorban ezeknek a szennyezéseknek a mennyiségétől függ. Mivel az üzem és a laboratórium nem ismert megfelelő vizsgálati eljárásokat, elsősorban ezeket kellett kidolgozni. Az alapanyagok tisztítási eljárásait átdolgozták, és megállapították az egyes alapanyagok esetében megengedhető szennyeződési nívókat. Nagy problémát jelentett a kalcium-hidrofoszfát tisztításának megoldása a különböző komplexek képződése miatt. Sikerült olyan vizsgálati eljárást kidolgozni, amely nagyüzemben is használható. Az eljárást az Egyesült Izzó szabadalmaztatta. A másik témakör, amely a halofoszfát fényporok hatásfoknövelésével kapcsolatos, az összetétel és a hatásfok összefüggésének vizsgálata volt. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az azonos hőkezelésű fényporok hatásfoka nemcsak szinterelődésük fokától, hanem szemcseméretüktől is függ. Érdekes felismeréshez jutottak az irodalomban is tárgyalt optimális összetétel vizsgálatakor. Kiderült, hogy eddig figyelembe nem vett szennyezések jelenléte erősen lerontja a fényporok hatásfokát. Kidolgoztak tehát egy új eljárást, amellyel sikerült ezeket a minimális mennyiségű szennyezéseket is eltávolítani. Az eljárást az Egyesült Izzó szabadalmaztatta. A kutatómunka következő szakasza a fénycsőbevonat készítésére és a bevonatokban levő kötőanyag kiégetése során lejátszódó folyamatok vizsgálatára irányult. Ezen a téren nagyon kevés irodalmi anyag volt található, így a kísérleti munka nagyobb mértékben volt szükséges. A fénycsövek hatásfokát nemcsak a szerves kötőanyag jelenléte, hanem a felvitt fénypor rétegvastagsága is befolyásolja. A kísérleti munka eredménye alapján megjavították a bevonóbura kiégetési technológiáját, ami hatásfok javulást eredményezett. A munkák eredményeképpen a hazai fénycsöveknél átlagban 30—35%-os hatásfok javulás mutatkozott. Hogy a hatásfokot tovább növeljék, a fény porok optimális szemcsenagyság szerinti üzemszerű válogatására hidrociklon-telepet dolgoztak ki. A ciklonozott porokkal nem érték el a várt előnyök egy részét, mert felhasználásuk során tapadásromlást tapasztaltak. Ennek ellensúlyozására a fényporok tapadását megszabó tényezők kutatásába kellett kezdeni. E munka során sikerült a tapadást növelni, és így újabb 8%-kal javítani a hatásfokot. Jelenleg a fényporok aprítása (őrlés) során fellépő hatásfokromlás okait próbálják felderíteni, és az aprított fénypor utókezelésének hatását vizsgálják. Eredményes kutatás esetén 5—6%-os hatásfok javulást várnak. A fénycsövek minősége, exportképessége szempontjából a hatásfok mellett a legfontosabb jellemző a fénycsövek élettartama. Az Intézet megalakulásakor a hazai fénycsövek élettartamában mintegy 40%-os lemaradás mutatkozott a vezető márkákéhoz képest. Szükséges, hogy a fénycsövek ne foltosodjanak korán, és ne villogjonak begyújtáskor. A fénycső élettartamának növelését, a korai foltosodások és a villogás csökkentését, a korai kiégés kiküszöbölését és a megfelelő versenyképes élettartamot hőkésleltetéses gyújtó beépítésével érték el. A hőkésleltetéses gyújtó lényege az, hogy a gyújtóban olyan segédelektródot alkalmaztak, amely bekapcsoláskor magas hőmérsékletre melegszik fel, és késlelteti a gyújtó áramkörének megszakítását. Ezzel megoldották, hogy a fénycső katódjai az emittáláshoz szükséges hőmérséklet eléréséhez elegendő ideig legyenek fűtve. A fénycsövek és gyújtók összehangolására az Egyesült Izzó szakembereivel együttműködve sikerült a hazai gyártású ködfénykisüléses 180
