Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
azonosíthatók. A 204Pb izotóp egyik ismert radioaktív bomlási sorba sem illeszthető bele, így jelenléte minden esetben nem radiogén ólom jelenlétére utal. Azt a tényt, hogy az uránizotópok és a tórium radioaktív bomlása során ólom keletkezik és halmozódik fel az említett elemek érceiben, messzemenően hasznosítja a geokronológia kőzetek és ércek abszolút életkorának megállapítására. Bár az U—Pb, Th—Pb kormeghatározási módszereket már évtizedek óta kiterjedten alkalmazzák, és így a radioaktív elemek érceiben található radiogén ólom izotóp-összetételére nézve is számos adat állott rendelkezésre, a közönséges, nem radiogén eredetű ólom izotóp-összetételének rendszeres vizsgálata csak Nier és munkatársainak 1939-ben közzétett meghatározásaival indult meg. Már az első mérések kimutatták, hogy — ellentétben az eddigi feltételezésekkel — a közönséges ólom izotóp-összetétele is a minta feltételezett geológiai korával kapcsolatba hozható ingadozásokat mutat, amennyiben az idősebb ólomércek általában nagyobb mennyiségben tartalmazzák a 204Pb izotópot, mint az újabb geológiai korokban települt, fiatalabb ércek. Kézenfekvő, hogy e jelenség okát csak az uránizotópok, ill. a tórium bomlásából származó radiogén ólom felhalmozódásában, ill. nem radiogén eredeti! ólomhoz való hozzáadásában kell keresni. Megvizsgálták a Velencei hegység ólomérc-előfordulásaiból, valamint a velük genetikailag egy rendszerbe sorolható szabadbattyáni metaszometikus galenitelőfordulásból származó összesen 32 minta izotóp-összetételét. A vizsgált ólomércek izotóp-összetétele a 206Pb/204Pb= 18,0—18,9; 207Pb/204Pb=: 15,5—16,5; 208Pb/204Pb=: — 37,5—39,9 határok közé esik, a vizsgált ércek átlagos izotóp-összetételére 206pb/204pb = 18,47; 207Pb/204Pb= 15,99; ^Pb^Pb^ 38,98 adódott eredményül. A mérési eredmények azt a feltevést látszanak alátámasztani, hogy a Velencei hegység ólomércei a variszkuszi orogenezis kapcsán alakultak ki, legalábbis elsődleges értelemben. A nyert adatok alapján megkíséreltek korbecslést végezni különböző modellek segítségével. Az itt röviden vázolt új, valószínűségszámítási alapokon nyugvó modell szerint az ércesedés kora feltételesen a 330 ± 60 millió év határok közé tehető. A mérési eredmények nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy a Velencei hegység ércei különböző életkorú ércek keveredése útján jöttek létre. Foglalkozik az Intézet meteoritkutatással is. A magfizikusok csak az utóbbi években kezdenek behatóbban foglalkozni a világ múzeumaiban fellelhető, a világűrből származó anyagmintákkal, meteoritokkal. Ezeken a tömegspektrometriai vizsgálatokat még nem vagy csak szórványosan végezték el, bár azok nem költségesek, és bármeh’ kis, de civilizált országban is van lehetőség ilyen vizsgálatokra. Hazai múzeumainkban is szép számban vannak meteoritok, amelyeket izotópösszetétel szempontjából még senki sem vizsgált meg. Az Intézet a hazai körülmények között hézagpótló munkára vállalkozik akkor, amikor tömegspektrometriai laboratóriumában a hazai kőzetek életkorának megvizsgálása után elsősorban a hazai múzeumok meteoritjeinek tömegspektrometriai vizsgálatát kívánja elvégezni. Hasonló vizsgálatok folynak már évek óta Moszkvában a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának I. V. Vernndszl'ijról elnevezett Geokémiai Kutatóintézetében. E kutatás során azt vizsgálják, hogy milyen hatásoknak lehetett egy meteorit hosszú keringése során az űrben kitéve, amire nézve vannak ugyan támpontok, de biztosat és véglegeset nem tudnak. Külföldön végeztek már elég sok izotópanalízist meteoritokon. Ezek az analízisek a 3He/4He arányban mutattak ki igen nagy eltérést a földi aránytól, ami kozmikus sugárhatás következménye. A többi megvizsgált elemekben általában nem találtak számottevő eltolódást. Feltételezhető, hogy ha vannak is ilyen jelenségek, akkor százalékos arányban csak csekély az 15
