Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
nagyságrendbe esik, amekkora áramsűrűség a várható földrövidzárlati áramoknál — teljes állomásterjedelemre kiterjedő védőháló kiépítése esetén — létrejöhet. A kísérlet alkalmával 10 000 Q/V belső ellenállású műszerrel mért érintési feszültségek (a háló és a háló fölötti talajfelszín között mért feszültség) 100 V körüli értékeket mutattak. A görbék a vasszerkezet közelében emelkedést mutattak, ami ellenkezik azzal, amit várni lehetett volna. Ezt a látszólagos ellentmondást az okozta, hogy a mérés során a háló és a vasszerkezet között nem volt fémes kapcsolat (üzemben levő 100 kY-os állomáson mértek), és ezért a vasszerkezet a betontalpazaton keresztülszivárgó áramok hatására a közelében levő talajfelszín potenciálját megnövelte. A háló fölötti feszültséglépcső egészen jelentéktelen volt, tehát az állomás aláhálózott területén veszélyes lépésfeszültséggel nem kell számolni. Veszélyes lépésfeszültség — a mérések szerint — csak a háló széle mentén néhány méter távolságig lehetséges, ami ellen elkerítéssel vágj' a talaj felszínének bitumenes szigetelésével lehet védekezni. A földelőháló védőhatása tökéletesebb lesz, ha a földrövidzárlati áram egy részét a hálóval párhuzamosan kapcsolt egyéb földelő vezeti le. így igen célszerűen össze lehet kapcsolni a hálóval a túlfeszültség-levezetők részére készült mély földelése két és az állomáshoz csatlakozó távvezetékek védő-földelő rendszerét. A meredek homloké atmoszferikus áramhullámok részére a háló — nagy reaktanciája miatt -—- önmagában nem lenne alkalmas földelés, a kis reaktanciájú mélyföldelések viszont kiválóan megfelelnek erre a célra. Ugyanakkor a mély földelések és a távvezetékek védőföldelései a védőhálóval fémesen összekapcsolva a hálóhoz viszonyított szétterjedési vezetőképességeik arányában a földrövidzárlati áram tekintélyes részét elvezetik. A mély földeléseknél ügyelni kell arra, hogy a hatásos felület csak 1—2 m mélységben kezdődjék, mert ellenkező esetben a környezetünkben levő felszínen veszélyes feszültséglépcsők keletkezhetnek. Az Intézetben dolgozták ki az első magyarországi nagyfeszültségű tokozott elosztóberendezéseket is. Az energiaszolgáltató rendszerek fejlődése szükségessé teszi, hogy az elosztó kapcsolóberendezésekben, így elsősorban a nagyobb ipartelepeken és a városi elosztóhelyeken nagyobb számú, lényegében azonos követelmények kielégítésére készített, tehát azonos típusú cella épüljön. A nagy számú azonos típusú cella az eddigi módszereknél (épített cella helyszíni szereléssel) gazdaságosabban, fejlett technológiával, gépi berendezésekkel készített vaslemez cellák felhasználásával, a gyárban kedvezőbb munkafeltételek mellett végzett szerelési munkával készíthető el. A tömeggyártás módszereivel gyárban készített és szerelt nagyfeszültségű cellákból összerakható, ún. tokozott nagyfeszültségű berendezések sok szempontból előnyösebbek az eddig épített cellás berendezéseknél. Helyszükségletük lényegesen kisebb, mert a gyári pontos megmunkálás a méretek nagymértékű csökkentését teszi lehetővé. A kisméretű, gyárban készített cella egyszerűen készíthető teljesen zárt egységként, amelyben a feszültség alatt álló készülékek védettek a külső behatásoktól, avatatlan személyek cselekedeteitől. így a tokozott berendezések felállíthatok a fogyasztók közvetlen közelében is, nem kell a villamos berendezés számára külön elzárt helyiségről gondoskodni, ami által csökkenthető a tápvonalak hossza, a beruházási és kezelési költség, továbbá a villamos veszteség. A tokozott cellákkal készített berendezés tervezése és létesítése egyszerű, a berendezés igen rövid idő alatt üzembe helyezhető, felállítható meglevő épületekben, helyszíni szereléséhez rövid időre van szükség. A tokozott cellákkal készített berendezés utólagos bővítése, átalakítása, más helyiségbe való áthelyezése lényegesen egyszerűbb, mint a nyitott cellás berendezésé.
