Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
szüntetni. Erre az időre már nemcsak az oszlopkonstrukció, hanem a teljes gyártási technológia és az üzemi tapasztalatok is rendelkezésre álltak, úgy hogy a tömegben való felhasználást el lehetett rendelni. A távvezetéki oszlopokkal szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény, az, hogy rugalmasak legyenek. A lágyvas betétes vasbeton konstrukcióknak nincs meg ez a tulajdonságuk, ill. igen vaskos szerkezeteket kell készíteni ahhoz, hogy a mechanikai követelményeknek megfeleljenek. A betonszerkezetek azonban rendkívül rugalmasakká tehetők, ha előfeszített kivitelben készülnek. Ez olyan módon történik, hogy egy köteg acélhuzal helyetteséti a hagyományos lágyvas betéteket. Ezeket a beton megszilárdulása előtt megfeszítik. A huzalok és a beton között kellő erősségű a tapadás, úgy hogy a megszilárdulás után egy mechanikailag együttműködő szerkezet jön létre. Az acélhuzalok feszültsége fennmarad, és ennek révén az azokat burkoló beton állandó nyomás alatt áll. Mint ismeretes, a beton szilárdsága nyomásra igen nagy, húzásra csekély. Az oszlop rugalmasságát és hajlításra való igénybevehetőségét éppen az adja meg, hogy húzás vagy hajlítás esetén a mechanikai igénybevétel először az előfeszítés okozta nyomást kompenzálja. Az elmondottakon kívül még az is nagy előnye az előfeszített szerkezetnek a lágyvas betétes beton szerkezetekkel szemben, hogy kb. 1/3 résszel kevesebb vas beépítése szükséges, és a lényegesen kisebb betonsúllyal könnyed, karcsú oszlopformában lehet a konstrukciókat elkészíteni. Az előfeszített vasbeton oszlopok a teljesen acélból készült távvezetékoszlopokkal szemben 70% vasanyag-megtakarítást jelentenek. Az Intézet 20 és 35 kV-os távvezetékek tartó-, valamint sarokfeszítő oszlopait fejlesztette ki, megtervezte az elosztóhálózati faoszlopokhoz alkalmazható oszloplábak előfeszített kiviteleit és számos más változatot dolgozott ki. Lényeges előny származott abból, hogy a távvezetékoszlopok tömeggyártmánnyá váltak. Az Intézet utolsó tevékenysége e téren a már időközben a munkába bevont Építéstudományi Intézettel (Gábori Pál) közösen a 20 és 35 kV-os oszlopok még könnyebb, ún. áttört típusának kifejlesztése volt. 1955-ben a Nehézipari Minisztérium és az Építésügyi Minisztérium megállapodása alapján a további fejlesztés és a gyártás az ÉTI, ill. az Építésügyi Minisztérium hatáskörébe került. A tömeges gyártást az első időszakban a budapesti 2. sz. Épületelemgyár, újabban a Felsőzsolcai Vasbetongyár végzi. Nagyon figyelemre méltó eredményeket ért el az Intézet a földelésekkel kapcsolatos kutatásokban. (1. dr. Ronkay Ferenc, a müsz. tud. kandidátusa: Földelések. Nehézipari Könyvkiadó, Bp. 1952.). A többi között foglalkoztak az állomások földelésének kialakításával. A talajszint alatt elhelyezett védőháló az érintésveszélynek kitett személy talpaiból mint földelő elektródból a földbe folyó áramokkal szemben árnyékoló hatású. A háló fémes kapcsolatban van az érintett szerkezeti fémrésszel, tehát — az emberi test és a hálóelem ellenállásának figyelmen kívül hagyásával — az érintésveszélynek kitett személy és a háló azonos potenciálon van. Az emberi testen átfolyó áram erőssége akkor a legkisebb, ha a személy éppen valamelyik hálóelem fölött áll. A háló vezetékeinek egymáshoz való közelítésével az árnyékoló hatás növekszik. A legtökéletesebb árnyékolást a talajszintre helyezett összefüggő fémlemez réteggel lehetne elérni, ami azonban túlzott gazdasági terhet jelentene. A kísérleteket először kismintákon végezték, majd a kisminták kísérleti eredményeinek megerősítésére a valóságban 1 : 1 méretarányban, egy épülő 100 kV-os állomás három gyűjtősínmezője alatt elkészített védőhálón végzett az Intézet ellenőrző méréseket. E földelőháló a föld felszíne alatt kb. 80 cm mélyen, egymástól kb. 4 m távolságban elhelyezett 20 mm átmérőjű rúdvasakból készült. A mérés során alkalmazott áramerősség 350 A-t tett ki. Tekintettel arra, hogy ez az áramerősség mindössze három gyűjtősínmező alatti földelőhálóra korlátozódott, már abba a 174