Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Nehézipari Minisztérium intézetei

1963-ban folytatták az alállomasi távvezérlő berendezés elkészítését, most már konkréten a Pécsi Hőerőmű és a Pécsi I. alállomás közötti felszerelés céljára, vala­mint elkészítették az ehhez szükséges segédberendezéseket. Nézzünk ezután osztályoktól függetlenül is néhány olyan kutatási eredményt, amely feltétlenül említést érdemel. Az Intézet egyik első és legnagyobb sikerű témája az előfeszített vasbeton oszlopok fejlesztése volt. Előfeszített betonszerke­zetek kifejlesztése és nagyarányú felhasználása tekintetében ez a munka Magyar­­országon úttörő jellegű volt, mert — ér­dekes módon — a villamosenergia-ipar távvezetékoszlopainak tömeggyártása megelőzte az építőipar előfeszített kon­strukcióit, valamint a vasúthoz alkalma­zott vasbeton vágány aljak gyártását is. 1963 végéig Magyarországon 250 000 vas­beton oszlopot építettek be a közép- és kisfeszültségű hálózatokban, ez az összes oszlopoknak több mint egyharmad része, ami megfelel több ezer km távvezeték­hosszúságnak. A középfeszültségű háló­zatok további bővítésére már gyakorlati­lag kizárólag ilyen oszlopokat használ­nak. Régebben a kis- és középfeszültségű távvezetékek oszlopait fából készítették. Minthogy hazai jó minőségű, távvezeték­­oszlop céljaira alkalmas fa nincsen, ez ki­zárólag importból származott. Ettől elte­kintve a fa könnyű megmunkálhatósága és kis súlya, valamint rugalmassága miatt előnyös és kedvelt anyag volt; az Intézet azonban kellő időben előre látta, hogy nehézségek fognak támadni, és gondos­kodott arról, hogy a fát jól pótló konstrukció szülessék. A különböző szerkezeti megoldásokat egy építés-sztatikusokból és villamosenergia-ipari szakemberekből álló komplex bizottság (Vajda Pál, Marosszéki Miklós, Korda István, dr. Póczy Mihály, Kaiser József, Ignácz Pál) dolgozta ki. Az Intézet nemcsak a tervek elkészítéséről gondoskodott, hanem elkészítette a prototípusokat, azokon a törésig menő deformációs kísérleteket végzett, majd amikor a konstrukció érettnek látszott, a villamosenergia-iparág egy kiszemelt távvezeték­­szakaszán több km hosszá vezeték megépítését szorgalmazta, hogy a szállítás, fel­állítás és felszerelés problémái is tanulmányozhatók legyenek. Ilyen módon az első tervezéstől az üzemben való alkalmazásig az Intézet figyelemmel kísérte és irányí­totta a témát. A tömegben való gyártás közben többször is előfordult, hogy a kikísér­­letezctt és helyesnek bizonyult technológia a kivitelezéskor leromlott. Ilyenkor az Intézet a javítás érdekében közreműködött mindaddig, amíg a gyártmány begyakor­lottá vált és a minőség egyenletes lett. Kezdetben nem kevés konzervatívizmust kellett leküzdeni, mert a vasbeton oszlopok súlya természetszerűleg nagyobb, szállítása az első alkalmazásokkor nehéz­kesebb volt, mint a faoszlopoké; azonban az ötvenes évek elején döntő fordulat állt be, mert devizagazdálkodási okokból a faoszlopok importját meg kellett teljesen 173 Távvezetéki oszlop előfeszített vasbetonból

Next

/
Thumbnails
Contents