Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
erőművi teljesítményszabályozó automatika (ETA) a Borsodi Hőerőmű részére készült, ahol 6 db 31,5 MW teljesítményű generátort szabályoz. Az erőművi szabályozók üzembe vétele után készül el a központi teherelosztóban elhelyezésre kerülő rész. A berendezés egyaránt alkalmas menetrend szerinti és terhelési hányad szerinti szabályozásra. A kétféle szabályozás közötti választás — a központi szabályozó jellegétől függően — egyetlen dugasz átcserélésével elvégezhető. Minden egyes generátor teljesítményét egy-egy teljesítmény mérőátalakító méri, és így a szabályozó minden generátort a többitől függetlenül szabályoz (gépenkénti visszavezetés). A szabályozó sebessége dugaszolással széles tartományban változtatható. A központi teherelosztó és az erőmű közötti jelátvivő berendezés meghibásodása esetén a szabályozó kézi üzemre kapcsolható, és ekkor a helyi impulzusgenerátor szolgáltatja a vezérlőjelet, amelynek frekvenciája a kezelőasztalon levő forgatógombbal a kívánt értékre állítható be. Ezáltal az erőmű teljesítménye egyetlen vezérlőszervvel szabályozható. A berendezést a megbízhatóság növelésére félvezetőkkel építették meg. Riasztó áramkör ellenőrzi a szabályozó helyes működését, és esetleges meghibásodás esetén a szabályozást megszünteti. A gépteremben és a kazánházakban műszerek tájékoztatják a kezelőszemélyzetet a várható teljesítményváltozás előjeléről és nagyságáról. Ha a gőznyomás túllépi az alsó, ill. a felső határt, akkor a szabályozó reteszeli az olyan irányú beavatkozást, amely a gőznyomást tovább csökkentené, ill. növelné. A szabályozó elsőbbséget biztosít a kezelőpulton elhelyezett töltésszabályozóval (kormánykapcsolóval) való beavatkozásnak. Ilyenkor a töltésszabályozóval szabályozott generátor az automatikus szabályozóval lekapcsolható. Az Osztály másik jelentős munkája a középfeszültségű hálózati vivőfrekvenciás távbeszélő-berendezések kifejlesztése. A berendezés állomások közötti távbeszélő-öszszeköttetés létesítésére alkalmas a távvezeték vagy egyéb légvezeték felhasználásával. Folyamatos üzeme — tranzisztorizált kivitelezése folytán — a hálózati feszültség kimaradása esetén is biztosítva van. A készülékkel áthidalható legnagyobb távolság kb. 15—20 km. Ez a Központi Diszpécserszolgálat hírhálózatának gyorsütemű fejlesztését engedi meg, mert a készülékek bevezetése nem jelent az országnak devizanehézségeket. Az első kivitel még elektroncsöves megoldású volt, és a két prototípus-végberendezést a Nagykanizsa — Söjtör közötti 45 km hosszú 35 kV-os távvezetéken helyezték kísérleti üzembe 1955. dec. 20-án. A nehéz üzemeltetési viszonyok során nyert jó tapasztalatok igazolták a tervezés helyességét és alapot adtak az új, korszerű készülék kifejlesztéséhez. Térjünk ezután át az Automatika Osztály munkájára. Említést érdemel a FÉTIS félvezetős, építőkocka-rendszerű távmérő és szabályozó berendezés. Az alállomások korszerű, nagy megbízhatóságú, félvezetős digitális elemekből felépített távirányítása a hálózatirányítás jelenlegi fejlesztésének legfontosabb tendenciája. A berendezés célja kezelőszemélyzet nélküli kapcsolóállomások felügyeletének és távirányításának megoldása. A berendezés villamos-digitális alapáramkörökből épül fel a digitális számítógépek és folyamatszabályozó berendezések közismert elvei alapján. 1963 előtt elkészült az áramkörök villamos kipróbálására és tartampróbáira alkalmas laboratóriumi kísérleti modell, továbbá a digitális technika alapelveit, a kísérleti modell ismertetését és a vele szerzett tapasztalatokat tartalmazó VILLENKI tanulmány. Elkészültek egy üzemi próbára alkalmas alállomási távvezérlő berendezés tervei, és megkezdődött ennek az építése az EMG kártya-áramkörökkel. 172
