Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
A YILLEXKI által kifejlesztett ún. ködszigetelők beépítése az erőműhöz tartozó nagyfeszültségű állomásba kedvező eredményeket hozott. De minthogy egy meglevő berendezés teljes átépítése nehéz lett volna, a szigetelőket csak kb. az állomások negyed-részében cserélték ki. A Villamos Energetikai Kutató Intézet később, 1959-ben — a Fűzfői Xitrokémiai Ipartelepekkel együttműködve — eljárást dolgozott ki (Dr. Ignácz Pál és dr. Gebhardt István szabadalma), amely szerint a porcelán szigetelők felületét különleges szilikonzsírból készült bevonattal látják el. Ennek ugyanis az a tulajdonsága, hogy víztaszító, tehát a szigetelőre került nedvesség lepereg, nem képez olyan összefüggő vezetőréteget, ami átíveléshez vezethetne. Azt a gondolatot, hogy valamilyen szilikonzsírt használjanak — amely megépített berendezésben, tehát utólag is felvihető a porcelán szigetelőre — egy külföldi szaklapból vették, amely arról tudósított, hogy az USA-ban röviddel ezelőtt megpróbáltak ilyet alkalmazni, nem részletezte azonban, hogy a szilikonzsírnak milyen tulajdonságai legyenek, és milyen eljárással készüljön. A következő évek során az egész ország jóformán minden erőművében és sok nagyfeszültségű állomáson, számos középfeszültségű állomáson és az országos energiarendszer 13 különböző 120 kY-os távvezetékének egyes szakaszain alkalmazták sikeresen az eljárást. A hazai szilikonzsír sokkal tartósabb, hatásosabb és gazdaságosabb, mint a világpiac bármely hasonló gyártmánya, úgyhogy jelenleg is a legmagasabb műszaki színvonalat képviseli. A hazai Hálózati Modell kialakítása és létesítése volt a Villamos Energetikai Kutató Intézet első nagy témája és eredménye. Ennek a különleges mérőberendezés-Ilálczati Modell (1953) 109
