Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
millió forintos költségével szemben állnak a csupán néhány mérnöknapot kitevő munkák, de általánosságban megállapítható, hogy az Intézet befejezett kutatásainak ipari megvalósítása a népgazdaság számára mintegy évi 125—130 miihó forint megtakarítást, ill. akkumulációt eredményez; ha az ipari megvalósítás stádiumában levő kutatási eredmények gazdasági eredményét is figyelembe vesszük, akkor átlagosan évi 135—140 millió forint adódik, nem beszélve az elhárított korróziós károkról. Az elmúlt 15 év alatt a NEVIKI mintegy 200 kutatási jelentést és közleményt adott ki, a munkatársaknak sokszáz publikációja jelent meg a Nehéz vegyipari Kutatóintézet közleményeinek 4 füzetében, egyéb bel- és külföldi tudományos folyóiratokban, és kézirat gyanánt rendkívül sok közbenső jelentés, tervezési tanulmány és gazdasági számítás készült el, amelyek mind hozzájárultak a vegyipar műszaki fejlesztéséhez és azokhoz a jelentős termelési eredményekhez, amelyeket a nehézvegyipar az elmúlt 15 esztendő során elért. A kutatómunka eredményességét az évről évre növekvő számú szabadalmi bejelentés is tanúsítja. Az Intézet kutatási tevékenységéről az egyes szakterületeken az alábbi tájékoztatás adható. Működésének első éveiben a Nehézvegyipari Kutatóintézet jelentős kutatási kapacitással foglalkozott a szén vegyi feldolgozására irányuló és a szervetlen vegyipari kutatásokkal. Ezen a téren számos témát megoldottak. Az 1957 — 1958-as években az általános irányzatnak megfelelően helyesnek látszott az Intézet kutatási területének részleges megváltoztatása és a szénkémiai kutatások átadása más kutatóintézményeknek. Ekkorra az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy nehézvegyipari kutatási témák nehezen realizálhatók, mivel megvalósításukhoz olyan nagymértékű beruházásokra volna szükség, amilyenekre a népgazdaság adott helyzetében nem volt lehetőség. Már korábban átadta az Intézet a kerámiai és üvegipari kutatásokat az újonnan alakult Epítőanyagipari Központi Kutatóintézetnek. Ezért az Intézet a szén vegyi feldolgozására irányuló és részben a szervetlen vegyipari kutatás helyébe két új területet vett fel kutatási programjába: azóta foglalkozik a növényvédőszerek előállításának kutatásával és a vegyipar automatizálásával, emellett továbbra is nagy kutatói kapacitást köt le a korrózió elleni küzdelem. Nézzük ezek után közelebbről, hogy áz egyes tématerületeken milyen eredményeket tudnak felmutatni az Intézet kutatói. Vegyük elsőnek a Szervetlen Kémiai Osztály munkáját, már csak azért is, mert az Intézet megalakulásakor az ilyen jellegű kutatások álltak a munka középpontjában. Az Intézet Szervetlen Kémiai Osztálya egyik főfeladatának tekintette a hazai műtrágyagyártás választékának bővítését. Ezért eljárást dolgozott ki két hatóanyagot taitalmazó, nitrogén—foszfor műtrágya előállítására, amelyet kálium-klorid hozzáadásával hármas műtrágyává lehet átalakítani. A fluorapatitot 50%-os salétromsavval tárják fel. A feltárás során foszforsavból és kalcium-nitrátból álló oldat keletkezik. A műtrágya kívánatos CaO — P205 arányát az oldat 8 C°-ra hűtésével és a kalcium-nitrát egy részének kikristályosítása útján állítják be. A ki centrifugált kristályokat ammonium-nitráttal kiegészítve mészsalétrom műtrágyává alakítják át. Az oldat fluortartalmát nátrium-kloriddal nátrium-fluoro-szilikát formájában választják le kriolittá való feldolgozásra. A fluortalanított oldatot ammóniával közömbösítik, mire a foszforsav dikalcinm-foszfátként leválik, a kalcium-nitrát pedig az oldatban ammónmm-nitráttá alakul. A nyersfoszfát komplex feldolgozása esetén a közömbösítést 1 pH körül megszakítják; ekkor a nyersfoszfát ritkaföldfémtartalma foszfátok alakjában kiszűrhető. A dikalcium-foszfátból és ammónium-nitrátból álló zagyot bepárolják, és szórótoronyból csepegtetve granulálják. 144
