Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Nehézipari Minisztérium intézetei

A témákra fordított kutatókapacitás arányát a kidolgozottság mértéke és az üze­melés előrehaladása határozza majd meg. Új, jelentős téma lesz megfelelő eljárás kidolgozása a benzinek pirolízise során melléktermékként keletkező nagy aromás, olefin- és diolefintartalmú cseppfolyós termék, az ún. pirolízisbenzin telítő szelektív hidrogénezésére. Mivel a közeljövő terveiben benzinpirobzáló üzem beindítása sze­repel, elengedhetetlen, hogy az értékes anyagokat tartalmazó melléktermékek hasz­nosításával próbálkozzanak. A távlati terveket az Intézet természetesen a Tudomá­nyos és Felsőoktatási Tanács által meghatározott főfeladatok alapján állította össze. A közvetlen ipari feladatokon túlmenően a Nagynyomású Kísérleti Intézet továbbra is foglalkozik alapkutatás-jellegű, a reakciók jobb megismerésére irányuló tanulmányokkal, valamint az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen analitikai módszerek kidolgozásával. Tanulmányozni kívánják ezenkívül az eljárások meg­valósításához elengedhetetlen fontosságú hidrogén előállításának gazdaságos mód­szereit is. S ha már a gazdaságosságról tárgyalunk, említsük meg, hogy az Intézet mind többet foglalkozik legfontosabb kutatási eredményeink gazdaságossági vizs­gálatával, és erre vonatkozóan is kész számításokat, tanulmányokat kíván átadni az iparnak. Az egyre növekvő feladatok természetesen szükségessé teszik az Intézeti lét­szám mintegy 25%-os növelését is, mégpedig úgy, hogy a tudományos és műszaki dolgozók aránya az összlétszámon belül az eddiginél nagyobb legyen. Az Intézet továbbfejlődése elsősorban a létszám- és elhelyezési problémák megoldásától függ, e kérdések megnyugtató rendezésére azonban remélhetőleg rövid időn belül sor kerül. A Nagynyomású Kísérleti Intézet e fejlesztési tervek valóra váltásával minden bizonnyal teljesíteni tudja majd a kőolajipar növekvő igényeit. NEHÉZ VEGYIPARI KUTATÓINTÉZET Kormányzatunk a műszaki tudományok és az ipar fejlesztése során nemcsak az ipari fejlődést szorgalmazta vidéken, hanem igyekezett megteremteni a műszaki tudományos kutatás új gócpontjait is. Ennek érdekében egyetemet, kutatóintézete­ket létesített olyan vidéki városokban, amelyek erre a célra alkalmasnak látszottak. Különösen jelentékeny a fejlődés Veszprémben, amely az egyetem és a két kutató­intézet létesítésével valóban a magyar vegyipari kutatások központjává vált. A veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet (NEVIKI) 1949-ben alakult meg azzal a feladattal, hogy a szervetlen és a szénfeldolgozó vegyipar műszaki fejlesz­téséhez szükséges kutatásokat elvégezze. Az Intézet szervezése és a kutatómunka — egyelőre a Budapesti Műszaki Egyetem Kémiai Technológia Tanszékén — azon­nal megindult. A kutatók zöme 1950. január elején leköltözött Veszprémbe, ahol a Vegyipari Egyetem központi épületének egy emeletét foglalták el ideiglenesen az Intézet laboratóriumai. A kutatóintézet központi épületének építése is azonnal megkezdődött, s a kutatók 1952-ben elfoglalhatták mai munkahelyeiket Európa egyik legkorszerűbben kialakított és felszerelt kutatási célokat szolgáló épületében. Az építkezés méreteit mutatja, hogy az első 10 évben Kormányzatunk 50 milbó fo­rintot ruházott be. Működésének első 15 esztendejében a NEVIKI mintegy 180 kutatási témát dolgozott ki és zárt le. Ezek a ráfordított munka és költségek szempontjából igen széles határok között ingadoznak. A borsodi barnaszénkokszolási kísérletek több 143

Next

/
Thumbnails
Contents