Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
olaj ilyen jellegű hazai feldolgozására az időközben megváltozott nyersanyaghelyzet folytán nem került sor. az eljárás alkalmasságát egyéb nyersanyagokra tovább kutatták. Az eljárás értékesítésére alakult Magyar—Német Varga Tanulmányi társasággal szorosan együttműködve az NDK-ból, a Szovjetunióból, Brazíliából, az Egyesült Arab Köztársaságból, Svédországból, Franciaországból, a Kínai Népköztársaságból érkező palaolaj- és más, nehezen feldolgozható olajmaradék-, ill. kátrányminta vizsgálatából megállapították, hogy az eljárás alkalmazási területe számos, más technológiával csak hátrányosan átalakítható nyersanyagra is kiterjed, így ipari alkalmazásba vételének komoly lehetőségei vannak. A Barátság Kőolajvezeték megépítése tette szükségessé a platina katalizátoros reformálás, és a hidrogénező finomítás technológiája elsajátításának szükségességét. A hazánkba érkező szovjet kőolaj termékmegoszlása kedvező ugyan, viszont a belőle közvetlen lepárlással nyert benzin oktánszáma kicsi, a Diesel-olaj kéntartalma nagy. Ezért tehát egy olyan kőolaj-feldolgozó technológiát kellett meghonosítani, amely lehetővé tette, hogy az egyre fokozódó minőségi igényeket is ki lehessen elégíteni. A kérdéssel foglalkozó szakemberek véleménye szerint körülményeink között az oktánszámnövelésre platina katalizátoros reformálóüzem építése látszott egyedül célravezetőnek. Az eljárás kiválasztása az Intézet feladata volt, a helyzetet azonban megkönnyítette az a körülmény, hogy nem új eljárást kellett kidolgoznia, hanem a reformálás és a hidrogénező finomítás területén külföldön már bevált technológiából kellett a nálunk legjobban alkalmazhatót kijelölni és bevezetését elősegíteni. így tehát 1958-tól kezdve az Intézet legfontosabb feladata a platina katalizátoros benzinreformáló és hidrogénező finomítási technológia bevezetéséhez szükséges kutatómunka. Ezzel kapcsolatban az üzem gazdaságos működése érdekében néhány fontos részletkérdés megoldásával foglalkoztak, így a katalizátor élettartamát befolyásoló kén- és nitrogénszennyezések hatásának értékelésével. A reformálás és hidrogénező finomítás nagyüzemi megvalósítása a Komáromi Kőolajipari Vállalat és a Dunai Kőolajipari Vállalat feladata. Az eddigiekben a Nagynyomású Kísérleti Intézetnek a kőolajiparral kapcsolatos munkásságával foglalkoztunk. Nem volt még szó azonban a vegyipar fejlesztését célzó kutatásokról, noha az Intézet ezen a téren is néhány igen értékes eredményt ért el. így a többi között nagynyomású, folytonos üzemű hidrogénező eljárást dolgoztak ki különböző növényi és állati eredetű nyersanyagokból zsíralkoholok előállítására. Ezenkívül részt vettek az 1902-ben üzembe helyezett, évi 3000 t kapacitású zsíralkoholgyár hidrogénező és katalizátorgyártó üzemrésznek technológiai tervezésében, és ezt követően az üzemi munka megindításának elősegítésében. Az Intézet dolgozta ki az eljáráshoz felhasznált katalizátort, annak gyártástechnológiáját és regencrálhatóságának körülményeit. A zsíralkoholgyártás továbbfejlesztését szolgálták a zsírsav-metil-észter-típusú nyersanyagok gazdaságos felhasználhatóságát bizonyító kísérletek, és a telítetlen zsíralkoholok előállítására alkalmas szelektív hatású katalizátorok kidolgozása is. A C-vitamin előállításához eddig importálni kellett az egyik fontos nyersanyagot. Ezt az importot az Intézet által kidolgozott folytonos üzemű, nagynyomású, dextróz hidrogénező szorbitgyártási technológia kidolgozásával meg lehetett szüntetni, és a Péti Nitrogénműveken belül 1902-ben megindult üzem már nem csak a C-vitamin előállításához szükséges nyersanyagmennyiséget fedezi, hanem lehetővé teszi több más iparág ilyen irányú igényének kielégítését is. Ugyancsak az Intézet dolgozta ki a furfurilalkohol gyártástechnológiáját, amely a műanyagipar számára rendkívül fontos. A 30 literes űrtartalmú nagynyomású reaktorrendszerben 1959 óta biztosítani tudják a hazai szükségletnek megfelelő 140
