Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
szükségessé vált, hogy barnaszénkátrány-bázison mesterséges motorhajtóanyag-ipar alakuljon. Az Intézetnek sikerült is a problémát megoldania, és az ismert nagyipari eljárásoknál olcsóbb, jobb hatásfokú, középnyomású eljárást dolgoztak ki, amelyet „hidroaromatizálás” néven szabadalmaztattak. Az eljárás segítségével a magyar kátrányok jókból mintegy 80% körüli mennyiségben lehet jó oktánszámú benzint előállítani úgy, hogy a visszamaradó nagy aromástartalmú középolajok rendkívül értékes nyersanyagot szolgáltatnak az aktív gumikorom gyártáshoz. Ezt az eljárást Munkában az ikerreaktorok a Vegyipari Technológiai Osztályon egyébként később Csehszlovákiának adtuk át, mivel a nagylengyeli olajmezők feltárásával nyersanyaghelyzetünk javult. Az Intézet másik igen nagy jelentőségű eredménye „Varga-eljárás” néven közismert. A nagylengyeli kőolaj nagy kén-, hőérzékeny aszfalt- és kis fehérárutartalma miatt közvetlen lepárlással feldolgozva nem pótolhatta volna a hazai motorhajtóanyag-hiányt, ezért az Intézet megbízást kapott egy olyan technológia kialakítására, amellyel a nagylengyeli olaj fehéráruhozamát fokozni lehet. A várakozás és az NDK-ban végzett előkísérletek ellenére, amelyek szerint az átalakítás kedvező eredménnyel csak 700 att-on elképzelhető, sikerült megfelelő hígítási körülmények és katalizátor kiválasztásával, hidrogén jelenlétében, 70 att nyomáson a nyersolaj 20% fehérárutartalmát 75%-ra növelni. A Varga-hidrokrakkóié eljárás, amelynek ipari használhatóságát a fél- és nagyüzemi kísérletek teljes mértékben igazolták, korát megelőző nagy eredmény volt egy, a modern kőolaj-feldolgozás területén meglehetősen lemaradt államban; nem sokkal kidolgozása után sorba jelentették be külföldön a hasonlú alapgondolaté technológiákat, és ma már a hidrokrakkolás fejlődésére meredekebb felfutást jósolnak, mint az elmúlt évtizedben rohamosan terjedő reformálására. Ez tette indokolttá, hogy bár a nagylengyeli 139
