Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
foglalkozott. Három gyárunk volt, ahol ezen túlmenő kezdeményezések folytak. A Chinoin gyár szerves preparatív készítményeivel világhírt szerzett magának és export kapcsolatba került a világ nagy részével. A Richter gyár a növénykémiai és szervfeldolgozási profilt alakította ki. Külföldi kapcsolatait több európai és tengeren túli fiókvállalata révén is tartotta. A Wander gyár, amelynek svájci kapcsolatai voltak, tápszerkészítéssel szerzett itthon és külföldön elismerést. A fentiek szerint tehát a fővárosban alakult ki a magyar gyógyszeripar szoros kapcsolatban az egyetemi tanszékekkel. Ezek a kapcsolatok a vidéki egyetemek irányában is kiszélesedtek, gyáraink a Szegedi Egyetemen dr. Szentgyörgyi Albert vezetésével folyó C-vitamin-izolálásba is bekapcsolódtak, valamint Zechmeister László pécsi professzor is kapcsolatba került az iparral. A fentiek szerint biztosított tudományos felkészültségen kívül az irányítás rugalmassága volt gyorsan fejlődő gyógyszeriparunk bázisa. Vidéken Büdszentmihályon, a mai Tiszavasvárin alakult ki egy ottani fiatal gyógyszerész, Kabay János energikus kezdeményezésére a morfin kinyerésére mákszalmából egy eredeti magyar eljáráson alapuló üzem, az Alkaloida gyár, amely a mezőgazdasági alapanyagokkal dolgozó hazai gyógyszeripar részére komoly lehetőségeket nyújtott. A felsorolt gyárakon kívül nagy számmal voltak még egy-két eredeti készítmény gyártásán túl, főleg kiszereléssel foglalkozó üzemek, amelyek tevékenysége elsősorban készítményeik bevezetésére és az orvospropagandához szükséges ismertetőanyag elkészítésére korlátozódott. A II. Világháború alatt a gyógyszeripar a konjunktúrát kihasználva rohamos fejlődésnek indult, a termelőüzemeket tervszerűtlenül ugyan, de továbbfejlesztették. A háború alatt a gyógyszeripar szakemberekben igen nagy veszteséget szenvedett, és a felszabadulás után a magyar gyógyszeriparnak új körülmények között — a német konkurrencia kiesését tekintetbe véve — kellett terveit kialakítani. Az 1948-ban bekövetkezett államosításig a gyárak a régi dolgozógárda és a tulajdonosok együttműködésével kezdték el az újjáépítést, ami az alkalmazottaktól az inflációs időszakban heroikus küzdelmet és az ipar jövőjébe vetett hitet követelt meg. Az államosítás után vált lehetővé az ipar koordinált és tervszerű fejlesztése és a népgazdaság egészének megfelelő távlati terv kialakítása. A megoldandó feladatok között első helyen szerepelt a kutatás szervezetté tétele központi irányítással. Ebben az időben a gyáraknak külön-külön kutatórészlegei voltak ugyan, azonban a nemzetközi gyógyszerkutatás terén a háborús évek során bekövetkezett valóban forradalmi változások követése, utolérése és a magyar gyógyszeripar régi jó hírnevének visszaszerzése a meglevő keretek további megtartásával nem látszott megoldhatónak. Az első lépést egy gyógyszerkutatást koordináló bizottság jelentette, amely csupán adminisztratív eszközökkel koordinálta és irányította a kutatást. Ezek után került sor a gyógyszeripar területén két kutatóintézet létrehozására, amelyeket azután néhány év múlva egyesítettek. A Központi Biokémiai Ipari Kutatólaboratórium 1949-ben alakult meg az antibiotikumipar alapjainak megvetése érdekében. A Gyógyszeripari Kutatóintézet 1950. jan. 1-vel alakult meg. 1950 elején a gyógyszeripar akkori helyzetéből az Intézet számára logikusan adódtak a következő feladatok: — a háborús lemaradás behozása azáltal, hogy a legfontosabb új gyógyszerek gyártási eljárásait kidolgozzák és az iparba bevezetik; 116
