Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
1959-ben kezdték meg a timföld és a nagy tisztaságú fémek nyomszennyezőinek vizsgálatát. Ezt a kutatómunkát elsősorban az tette indokolttá, hogy a minél nagyobb tisztaságú timföldgyári termékek előállítása érdekében a timföldben a nyomszennyező vizsgálatokat az eddiginél lényegesen nagyobb érzékenységgel kell megoldani. A feladat végrehajtása a szokványos módszerekkel már nem volt lehetséges. A téma keretében az Intézet további célul tűzte ki a magyar ipar szempontjából jelentős nagytisztaságú fémek (iparágon belül az alumínium, fémgallium) nyomszennyezőinek olyan érzékenységű meghatározását, amely lehetővé teszi a 99,99%nál nagyobb tisztaságú fém pontos minősítését is. A kidolgozott vizsgálati módszerek többségének az érzékenysége 1 yfml-re nőtt, ily módon elemezni lehet a legtisztább Al203-at és a 99,995% tisztaságú Al-ot. Különleges eredmények: a Na, K, Ca vizsgálata; szerves anyag pontos vizsgálata; TiOo, V205, Zn, Cu 5/1000 000 érzékenységű kvantitatív meghatározása, Ga nyomszennyezőinek 0,1—1/1000 000 érzékenységű meghatározása. A 19 dolgozatban rögzített vizsgálati módszereket az iparági laboratóriumok folyamatosan átvették és alkalmazzák a javított, valamint a korszerű új technológiák ellenőrzésére. A kutatási eredmények kiegészítéseképpen az Intézet összeállította a timföldgyári laboratóriumok részére az egységes vegyvizsgálati módszerek leírását, további vizsgálati eljárásokat dolgozott ki az alumíniumkohók laboratóriumai számára. Nézzünk néhányat az izotópvizsgálatok közül is. Tanulmányozták pl. az aktiválási analízist. A besugárzott galliummintákon végzett roncsolásos aktiválási elemzések lehetővé teszik egyes szennyezők igen pontos kimutatását. Megállapítható volt pl. az arany 0,01 p • p-es (századmilliomod rész) jelenléte. Az eredményeket hasznosítani lehet új, nagy tisztaságú fémek, valamint a már gyártott gallium és nagy tisztaságú alumínium vizsgálatára. A kidolgozott elemzési eljárás a nagy tisztaságú fémek (pl. alumínium, gallium) legérzékenyebb vizsgálati módszere, és elősegíti új technológiák kialakítását. Az Intézet 1959-ben előkísérleteket végzett az izotópos vizsgálatok iparági bevezetésére. Az izotóplaboratórium több timföldipari folyamat vizsgálatával foglalkozott, így nézte az anyagáthaladást a folyamatos feltárás során, valamint a Dorr-féle ülepítőkben, mérte a cirkulációt és az áthaladási sebességet a négytestes lúgbepárlókban, s végül vizsgálta az anyagáthaladást és rétegképződést az egykamrás Dorr-ülepítőberendezésben szilárd és folyékony fázisban. A vizsgálatok és mérési eredmények lehetőséget nyújtanak a berendezések optimális üzemeltetésére, új technológiák bevezetésére, valamint adatokat szolgáltatnak a technológiai javítások számításához. (Idők, sebességek, méretek legcélszerűbb beállítása radioaktív izotópokkal nyert adatok figyelembevételével.) A mérések alapján az Intézet által javasolt technológiai módosításokat és konstrukciós változtatásokat az Almásfüzitői Timföldgyár folyamatosan alkalmazta. A felügyeleti szerv és az üzemek egyöntetű kérésére tűzte napirendre az Intézet a timföldgyárak és alumíniumkohók egységes elemzési eljárásának kialakítását. A célkitűzés az volt, hogy részletesen leírt és ellenőrzött formában kidolgozott recepturák készüljenek, valamint, hogy ezek alapján készüljön a vizsgálatok táblázatos egj’eztetése. Két receptúragyűjtemény készült el, az egyik az alumíniumipari segédanyagok döntő vizsgálati módszerei közül az anódmasszahamu titán-, vanádium, és cinktartalmának meghatározásával foglalkozott, a másik pedig egységes vegyvizsgálati módszereket adott timföldgyárak és bauxitbányák részére. A receptúragyűjtemények — amelyeket az érdekelt laboratóriumok rendszeresen használnak 106
