Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
— a vállalatok egybehangzó írásbeli véleménye szerint könnyen áttekinthetővé teszik az alkalmazható vizsgálati módszereket. Használatuk munkaidő-megtakarítást eredményez, megadja az egységes betanítás lehetőségét és jelentős szerepe van a reklamációk csökkenésében. Enműt a Fémipari Kutatóintézet eredményeiről. Ezek az eredmények önmagukban is igen jelentősek, hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy nagyrészüket már iparilag is hasznosították és ez nem kis mértékben szintén az Intézet érdeme. Az Intézet tudományos felkészültsége igen jó, amit bizonyít az is, hogy munkatársai közül egy az Akadémia levelező tagja, három a tudományok doktora és tíz kandidátus, nem is szólva arról, hogy az összlétszámnak harmada egyetemet végzett. Az Intézet kétoldalú nemzetközi tudományos együttműködési köre évről-évre bővül. Együttműködési szerződés áll fenn szovjet, csehszlovák, lengyel és NDK tudományos intézményekkel. A tudományos munkatársak megjelent szakkönyveinek, közleményeinek, valamint megtartott előadásainak száma az Intézet megalakulása óta több százra rúg. Csak 1962-ben az Intézet munkatársai 42 előadást tartottak belföldön és 9-et külföldön, s ugyanebben az évben 51 publikációjuk jelent meg belföldön és 14 külföldön. Az Intézet távlati célkitűzéseit természetesen az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv szabja meg. Ide tartozik a timföldgyártás nyersanyagát képező bauxitok kémiai, fizikai és technológiai tulajdonságainak kutatása, s az ezzel kapcsolatos vizsgálati módszerek fejlesztése. A timföldgyártás egyes műveleteinek és folyamatainak tanulmányozása, a gyártás termelékenységét növelő, gazdaságosságát elősegítő, valamint a termékek minőségének javítását célzó eljárások kidolgozása. Az Intézet egyik legfontosabb feladata a timföldipar nagyarányú fejlesztése következtében felhasználásra kerülő gyengébb minőségű bauxit gazdaságos feldolgozását biztosító technológia kialakítása, amely a bauxit vastartalmának kinyerését is lehetővé teszi. Az alumíniumkohászatban a feladat a többi között az alumíniumelektrolízis, az elektród- és elektrokorund-előállítás tanulmányozása, új, gazdaságosabb eljárások és technológiák kidolgozása és kikísérletezése, valamint a különféle alumíniumkohászati alap- és segédanyagok vizsgálatára, minősítésére vonatkozó módszerek és eljárások kidolgozása. A ritkafém-kutatás területén foglalkozni kíván az Intézet a halogénmetallurgiai úton kinyerhető fémek kohászatával, a műszer- és híradástechnika célját szolgáló nagy tisztaságú anyagok, ill. intermetalhkus vegyületek készítésére technológia kidolgozásával vagy külföldön kidolgozott eljárások adaptálásával. Az intermetalhkus vegyületekkel való foglalkozás egyértelműen meghatározza az egykristályelőállítás technológiájával való foglalkozás szükségességét is. Ezeknek a feladatoknak a sikeres megoldása érdekében Intézeten belül kell előállítani a kutatáshoz szükséges nagy tisztaságú vegyszereket. A ritkafém-kutatás terén számottevő kutatási eredményeket természetszerűleg csak korszerű berendezésekkel és megfelelő körülmények között lehet elérni. Ennek érdekében folyamatban van egy új ritkafém-kohászati laboratórium létesítése, amelynek üzembe helyezésére előreláthatólag az 1966. évben kerül sor. Az Intézet az új laboratórium felépítéséig megalapozza a ritkafém-kutatás témakörével kapcsolatban felvetődő különféle vizsgálati módszerek kidolgozását, és kutatási kapacitását egy-két téma megoldására koncentrálja. A Fémipari Kutatóintézet tervei — amelyeket persze igen vázlatosan soroltunk el — igen sokrétűek. Megvannak azonban az eszközei s főleg megvannak a munkaár sai ahhoz, hogy ezt a tervet minden tekintetben teljesítse. 107
