Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
könnyített kivitelű alumínium nyílászáró szerkezetek konstrukcióját. Az Építéstudományi Intézet laboratóriumaiban felszereltek 100 db hegesztett ablakkeretet. A prototípus tapasztalatai alapján a Fémmunkás Vállalatnál 1062-ben üzemi méretben is megindult a gyártás. Az Intézet ezenkívül kidolgozta az alumínium erdész-védősisak, továbbá a bukósisak gyártási technológiáját, majd a Jászberényi Fémnyomó Vállalat részére a Székesfehérvári Könnyűfémművel közösen a Lehel hűtőszekrény elpárologtatójának gyártási technológiáját esőjáratos alumínium lemezből, az eddigi ónozott rézcső kivitellel szemben. A gyártás és kivitelezés 1961—62. évben indult meg, és a népgazdaság számára hűtőszekrényenként 12 kp réz és 1 kp ón megtakarítást eredményez. A hidegen alakított ötvözetek kifejlesztésével az Intézetnek az volt a célja,, hogy új technológiát dolgozzon ki a jól alakítható és fényesíthető AI—Mg lemezek gyártására, valamint új módszert a lemezek alakíthatóságának minősítésére. A sikeres kísérletek eredményeképpen a Fémlemezipari Művek több tízezer védőkupakot állított elő. Az Intézet profiljába tartozik a nagy tisztaságú és a ritka fém-gyártás által igényelt kutatások elvégzése is. E munka során sikerült az eddig hazánkban mégnem gyártott fémgallium előállítása timföldgyári aluminátlúgból (sűrűlúgból) amalgám katódos elektrolízissel. A galliumot különböző tulajdonságai, elsősorban alacsony olvadáspontja (29, 78 Cc) és magas forráspontja (2000 C°) folytán egyre nagyobb mértékben használják fel a legkülönbözőbb területeken. A felhasználási területnek megfelelően a fémmel szemben különböző tisztasági követelményeket támasztanak. Különleges tulajdonságú ötvözetek előállítására 99,9%-os tisztaságú fém is teljesen megfelelő, de az elektronikus ipar számára — félvezetők előállításához — általában 99,999 °0-os vagy még tisztább galliumra van szükség. Az Intézetben a galliumgyártási technológia kidolgozása titán (a technológiát több magyar és egy osztrák szabadalom is védi) elsősorban azt vizsgálták, hogy a gallium tisztítására milyen eljárásokat helyes alkalmazni. Ügy találták, hogy a minél nagyobb tisztaság elérésére célszerű az eljárások kombinálása, mert azok jól kiegészítik egymást. A savas tisztítással pl. igen jól eltávolítható az oxidfilm, a sósavas kezeléssel a Zn, azonban egyes fémek, pl. a Pb jelentős mennyisége visszamarad a fémben. A zónás olvasztás, a frakcionált kristályosítás és az elektrolitikus raffinálás egyaránt igen hatékony a Pb eltávolításában is. Elektrolitikus raffinálással bizonyos körülmények között eredményesen eltávolítható a Sn, Hg, sőt az A1 is, a zónás raffinálás pedig csaknem valamennyi fémes szennyező eltávolítására használható. A kísérletek eredményeképpen háromlépcsős tisztítási eljárást javasoltak, amelynek segítségével a nyersfémből szupertiszta gallium állítható elő. A fokozatok a következők: 1. Kombinált savas—lúgos tisztítás, amellyel 99,990—99,997% tisztaság érhető el; 2. ezt követi az elektrolitikus raffinálás, amellvel az elérhető tisztaság 9,9990— 99,9995%; 3. végül a zónás raffinálás a 99,9999°0 tisztaságú Ga előállítására. A kutatómunka eredményeként kidolgozott galliumgyártási eljárást szabadalmaztatták, majd az erre a célra létesített Ajkai Gallium Üzemben vezették be 1959-ben. A nagy értékű fémgalliurn kinyerése semmilyen formában nem befolyásolta, a bauxit feldolgozását timfölddé. 105
