Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
liető és megfelelően alakítható. A hőkezelést követően pár napig az alakíthatóság még jobb. Az elkészült használati prototípusok két-hároinéves használat során nem károsodnak. Már az eddig tapasztaltak alapján is az ötvözet sztatikusan igénybe vett szerkezetekhez -— a Maszil 28 anyaggal azonos határ-igénybevételekkel számolva — felhasználható. Ebből az ötvözetből készült a BNV híres NIM kiállítási csarnoka, idegenforgalmi gömbpavilonja, valamint még további 4 pavilon. Ismételt igénybevételnek erősen kitett hegesztett szerkezetekben a méretezés alapjául szolgáló értékek vizsgálata még folyamatban van. Erre a célra további kísérleti szerkezeteket (pl. autóbusz-utánfutó), valamint prototípusokat (repülőgépszállító pótkocsi és üzemanyag-szállító gépkocsi) építettek, továbbá folyamatban van az NDK Központi Hegesztéstechnikai Intézetével karöltve a különböző varrattípusok laboratóriumi fárasztóvizsgálata. Az új ötvözet nagyüzemi előállítása a Székesfehérvári Könnyűfémműben 1960- ban indult meg, s 1963 első feléig a felmerült igények alapján mintegy 80 tonnát, állítottak elő részben vizsgálati célokra, részben prototípusok és szerkezetek készítésére. 1955. évben az Intézet kidolgozta öntöttalumínium plomba előállítási technológiáját az ólomplomba helyettesítésére. A raffinált alumíniumból készült plombák használatát a MÁV 1955. évben bevezette. A Tatabányai Alumíniumkohó 1956. évben kb. 100 tonna plombát gyártott, amely tízszeres mennyiségű — importból származó — ólom megtakarítását jelentette 27 ezer dollár értékben. 1951-ben kezdett foglalkozni az Intézet a tejszállító tartálykocsik tervezésével. Közreműködésükkel (hegesztési problémák tisztázása, tervezésében és kivitelezésben konzultáció) 80 db tejszállító alumínium tartálykocsit gyártottak 800 m3 térfogattal. Ezzel a népgazdaság számára jelentős mennyiségű rozsdamentes acélt lehetett megtakarítani. Az 1951-ig gyártott tejeskannák anyaga színalumínium volt. Az ipar részéről felmerült az a kívánság, hogy az Intézet olyan ötvözetet dolgozzon ki, amely mélyhúzhatóság és korrózióellenállás szempontjából a színalumíniummal azonosan viselkedik, szilárdsági szempontból viszont annál lényegesen jobb. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy erre a célra leginkább az 1,5% mangánnal ötvözött alumínium felel meg. A kidolgozott új ötvözet használata a kannák szilárdságát kb. 20—25%-kal növelte. Ezáltal élettartamuk jelentősen nőtt, és egyúttal anyagmegtakarítás is jelentkezett. Az ríj ötvözetből 1951-től kezdve több ezer tejeskannát az Alumíniumgyár állított elő. Becslések szerint az eljárás a népgazdaság számára évenként 20—50 tonna anyagmegtakarítást jelent. Az Intézet az alumínium készáru-gyártás fejlesztésével elsősorban azzal a céllal foglalkozik, hogy az alumíniumfogyasztás szempontjából legjelentősebb iparágak számára műszaki segítséget nyújtson újabb és gazdaságos alumínium késztermékek, szerkezetek gyártására. E cél érdekében a többi között különböző hegesztési kísérleteket végeztek, így a különböző ötvözetek hegesztési technológiáját javították, illetve igyekeztek megállapítani az optimális hegesztési és méretezési paramétereket. E munka során bevezették az argon védőgázas ívhegesztő eljárásokat, és elősegítették a hegesztőberendezések hazai gyártását. Az Intézet gondoskodott az egyes hegesztők alumíniumhegesztésben való továbbképzéséről is. Fennállása óta az Intézetben, ill. az Intézet segítségével számos prototípus is készült. így pl. az IKARUSZ gyárban az Intézet közreműködésével elkészült 3 db tisztán hegesztett konstrukciójú (vegyes védőgázos és ponthegesztett kivitelű), alumíniumötvözetekből gyártott autóbuszutánfutó. Az Építéstudományi Intézettel együttműködve dolgozták ki az újabb, 104
