Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
flexibilis kábel céljára. Az Intézetben azonban kidolgoztak egy újabb javított minőségű alumínium—magnézium—szilícium-típusú vezetékhuzalt is, amely szintén a Magyar Kábelművekben készült el. Foglalkoztak az Intézetben azzal a kérdéssel is, hogy mi a homogenizálás hatása az alumíniumötvözetek fizikai, mechanikai és kémiai tulajdonságaira. A kutatásokra azért volt szükség, mert a Székesfehérvári Könnyűfémműben a prések kiszolgálására üzembe állított indukciós tuskóelőmelegítő kemencét az eddiginél jobban kívánták kihasználni. Laboratóriumi és üzemi vizsgálatokkal meg kellett állapítani a saj tolást megelőző tuskóhomogenizálás hatását és optimális körülményeit A1—Mg—Si, AI—Cu— Mg és A1—Mg—Zn (Hegal) ötvözetekre. A kísérleti eredményeket a Székesfehérvári Könnyűfémmű részben már hasznosította. Az új gyártástechnológia alkalmazása a kemencék gazdaságosabb kihasználásával önköltségcsökkentést eredményezett: becslés szerint az A1—Mg—Si ötvözetű huzalok esetén tonnánként kb. 100 kWh előmelegítési energia takarítható meg. A téma keretében az Intézet új fizikai és mechanikai vizsgálatokat alakított ki, amelyeknek bevezetése kritikus felhasználású gyártmányok előállításában jelentős segítséget nyújt. 1955 és 1962 között folyt a folyékony alumínium adagok és a belőlük félfolyamatosan öntött tuskók minőségének javítását célzó kutatás. Laboratóriumi körülmények között ki is dolgozták a sima felületű és egyenletes kristályszerkezetű tuskók öntésének módszerét, majd hozzáláttak ezek ipari bevezetéséhez is. Az Intézet és az üzemek együttműködésében végzett kísérletek eredményeként ötvözetlen kohóalumínium hengerlési tuskókra vonatkozó iparági Háziszabvány jött létre, amely szerint — minőségjavító előírás mellett — 1963. évig a megengedhető réteges selejt 1,2%. A további eredményes kutatások és üzemi együttműködés következtében az iparági Háziszabványt szigorítani lehet úgy, hogy 1964. évben — egy éves próbaidőre — a selejt 1%-ra csökkentését írja elő. Az öntési kooperációs kísérletek keretében 1962. évben új minőségjavító, termelékenységet növelő félfolyamatos tuskóöntési eljárást dolgozott ki az Intézet, amellyel lehetővé vált az ötvözött ahuníniumtuskók hántolási mélységének csökkentése, a folytonos hőelvezetés elvén megvalósított öntés esetében. Az eljárás bevezetésére 1964. évben kerül sor a Székesfehérvári Könnyűfémműben. A hántolási forgácsolás csökkentésével az anyag kihozatala növelhető. Ugyancsak kidolgozták a Székesfehérvári Könnyűfémmű új öntödéjének olvasztási és sótisztítási technológiáját, amelyet 1962. március 1-től vezettek be. Üzemi adatok szerint a technológia bevezetése előtti 12% körüli ötvözött lemezselejt 1962-ben 6—6,5%-ra, 1963. évben pedig 3—4%-ra csökkent. Kísérletek folytak a Székesfehérvári Könnyűfémműben és a Tatabányai Alumíniumkohó öntödéjében üvegszűrő alkalmazására. Az üvegszűrő eltávolítja a fémfürdőben lebegő oxid- és salakrészecskéket, eredménye a zárványos selejt csökkentése. Az üvegszűrők alkalmazását a kohók és fémművek öntődéiben 1963. év végén kezdték bevezetni. Még 1952-ben dolgozták ki az Intézetben a váltakozó áramú eloxálást. A folyamatos váltakozó áramú huzaleloxálásra ezután a KGM külön üzemrészleget hozott létre a Központi Fémszínező Vállalatnál. Itt elsősorban az ózdi kohó elhasznált fékmágnestekercseit újították fel. Az elkészült első fékmágnestekercsek, amelyekben az új eljárással kb. 10 000 m huzal folyamatos eloxálása volt szükséges, bebizonyították, hogy a hazai gyártású huzalok a célnak megfelelnek. A Központi Fém-102
