Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
Az üzemi adatok szerint az elmúlt években a fajlagos anódmassza-felkasználást sikerült kb. 4%-kai megjavítani, amiben azonban része van a kohókban végzett egyéb üzemi műszaki fejlesztési tevékenységnek is. Az inotai és tatabányai függőleges tüskés kádaknál a kiinduló állapothoz viszonyítva a villamosenergia-megtakarítás évi mintegy 20 millió kWh-ra, továbbá az összes kohóban az anódmassza-megtakarítás kb. évi 650 t-ra becsülhető. (Értékben összesen kb. 13 millió forint, ebből 65 000 dollár devizaérték.) A katódkísérletek eredményeként kialakult a javított és egységesített katódbélés-felújítási technológia és kidolgozásra került a katódszenek minősítő vizsgálati módszere. A javított katódépítési technológiát és a minősítő módszereket mindhárom kohónál az 1961. évben bevezették. Az Intézet és az üzemek közös kutatómunkájának eredményességét jelzik az alábbi adatok: A katódbélés-élettartamok az 1961. évhez viszonyítva 1963. I—III. negyedév átlagában Ajkán 31%-kal, Inotán 84%-kal, Tatabányán 100%-kal növekedtek. A számított évi megtakarítás kb. 4 millió forint. Az elektrokorund és egyes készítményei minőségének javítása a felhasználási és exportlehetőségek bővítése érdekében elgengedhetetlen. A kutatómunka ebben a témakörben 1960. év óta folyik. Az Intézet a legfontosabb célkitűzések között kidolgozta a mechanikai szilárdságot növelő betétes öntési módszert. A javított technológia, amelyet a Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár alkalmazott, a betétsúllyal egyező többlettermelést, villamosenergia-megtakarítást, továbbá a termékben selejtcsökkenést eredményez. A folyamatban levő kutatások a hőszigetelés mértékének változtatására már kidolgozott módszer további javítására, a program szerinti hűtés, valamint a kádkövek szennyeződés- és korrózióállóság-vizsgálatára irányulnak. Az alumínium félkész és készáru-gyártás körében az Intézet az alumínium fémfürdők tisztításának jobb, gazdaságosabb módszerét dolgozta ki. Üzemi bevezetésre 1952. évben került sor. A kidolgozott új eljárás alkalmazása bebizonyította, hogy az alumínium fémfürdők tisztítása kénklorürös módszerrel igen megfelelő és gazdaságos, mert selejtcsökkenést eredményez, és kisebb a kálóveszteség. Az Intézetben végzett vizsgálatok alapján megállapították, hogy a kész alumínium huzalok villamos tulajdonságait döntő módon az alapfém összetétele és előállítási körülményei befolyásolják. A fém szilíciumtartalma lehetőleg kicsi (0,1%-os) legyen. A feldolgozás során kerülni kell az A1—Si szilárd oldat képződést. A titán- és vanádiumtartalom káros hatását bór adagolásával kell ellensúlyozni. A vezetékhuzal-gyártáshoz csak „kiegyensúlyozott” járatú kádban előállított fémet célszerű felhasználni. Az egyes szennyezők hatását egymásra és az alumínium alapanyagra a villamos és szilárdsági tulajdonságok mérésével, valamint különböző összetételű fémek szövetének vizsgálatával állapították meg. A mérési eredményeket elméleti megfontolásokkal is alátámasztották. Vizsgálva a huzalgyártás technológiájának hatását a kész huzalok tulajdonságaira, azt találták, hogy megfelelő sajtolási és húzási technológia alkalmazásakor lényegesebb különbség a huzalok tulajdonságaiban csak a préshuzalok hőkezelése esetén mutatkozik. Az 1961-es rézimport-nehézségek vetették fel új ötvözött alumínium vezetékhuzalok kidolgozásának szükségességét. A feladat olyan új típusú alumínium—magnézium vezetékhuzal előállítása volt, amely a flexibilis kábelekben pótolja a rézhuzalt, ha rézellátási nehézségek merülnének fel. Az Intézetben kidolgozott eljárás alapján a Magyar Kábelművek két új gyártmány prototípusát készítette el, egyiket postai gyengeáramú szabadvezeték, másikat 101
