Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

hatalmi” igényeket kielégítő címer szítja a magyar főurak es a náluk is „magyarabbnak” látszani akaró nagypolgárok sovinizmusát, és a magyarokkal ezáltal sakkban tarthatja az elszakadási vágyaikat egyre nyíltabban hangoztató más nemzetiségeket.

Ez az 1915-ös, úgynevezett közös kis címer (25. ábra) valami egészen furcsa alakzat «volt: a kétfejű sasos osztrák és a horvát színekkel megtoldott magyar címert az Aranygyapjas-rend jelvénye kötötte össze. S ami ebben az egészben a legfontosabb volt: a címer alatt egy jelmondat ékeskedett: „Indivisibiliter ac inseparabiliter” (megoszthatatlanul és elválaszthatatlanul). A történelmi tények ismeretében tudjuk, hogy ez az „örök időkre” fogalmazott jelmondat mindössze — három évig volt érvényben, s a központi hatalmak háborús szövetségének összeomlásakor be-26. ábra