Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)
III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 2. Japán szabadalom- és know-how-kereskedelme
2.3. Szabadalom- és know-how-import 2.3.1. Az import volumene A japán kormány licenckereskedelemmel kapcsolatos engedélyezési rendszerének körvonalait már az előzőek során vázoltuk. Láttuk, hogy a legkomolyabb fordulatot a licencpolitikában az 1961-ben megindult és azóta egyre fokozódó liberalizáció jelentette, amelyet a fejlett tőkésországok (OECD tagországok és elsősorban az USA) nyomására vezettek be. A több lépcsőben, fokozatosan végrehajtott liberalizációs program 1974. július 1-én vezetett a szellemitermékforgalom teljes liberalizálásához. A japán licenckereskedelem vizsgálatánál sajátos korláttal találkozunk. Az elemzések, statisztikák az adatok csoportosítását és értékelését a megkötött szerződések száma alapján végzik rendkívül részletesen, s csupán a teljes forgalom alakulását követhetjük nyomon értékben. Általában megállapítható, hogy a licenckereskedelem alakulását, tendenciáit rendkívül gondos figyelemmel kísérik Japánban. Ügy tűnik, hogy sajátosságait, törvényszerűségeit sokkal inkább figyelik, mint más országokban, és megpróbálják a licencimport gazdaságra gyakorolt szerepét is meghatározni. Az elemzéseknek a szerződések száma alapján történő elvégzése feltehetően két okból is helyes képet ad, és a levonható következtetéseket más országok forgalmának elemzése során kialakított következtetésekkel összevethetővé teszi. Az egyik ok az, hogy rendkívül nagy számú szerződéskötésnek lehetünk tanúi minden évben, másrészt pedig a megkötött szerződéseket két kategóriára bontják. Az A jelű szerződések közé azok tartoznak, amelyeknél a szerződéses kapcsolat (a fizetés) időtartama az egy évet meghaladja, és az átutalás valutában esedékes, a B csoportba azok sorolhatók, amelyek külföldi valutában történő fizetést irányoznak elő ugyan, de időtartamuk nem lépi túl az egy évet, vagy 167
