Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)
III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 2. Japán szabadalom- és know-how-kereskedelme
meghaladják ugyan az egy évet, de a fizetés jenben történik. Az első csoport szerződései révén tesznek szert a vállalatok a külföldi tudomány és technika alapvető vívmányaira (az egyes szerződések értéke is meglehetősen nagy). A B típusú szerződésekben főleg technikai-műszaki dokumentáció átvételéről, külföldi specialistákkal való konzultációról, tapasztalatcseréről, japán szakemberek külföldi tanulmányújáról, látogatásokról stb. van szó. Mivel a megszerezhető ismeretanyag, másrészt a fizetési kötelezettség tekintetében a két szerződéstípus között igen nagy a különbség, a kormány egyes szerződéstípusokkal szemben kialakított szabályozása is eltért. Az előbbit „speciális” ügyletként (a liberalizáció is főleg erre a szférára vonatkozik), az utóbbit egyszerű külkereskedelmi ügyletként kezelték. A licencker-eskedelem fejlődésének gyorsaságát említeni már közhelynek számít. Következő táblázatunk bemutatja az importforgalom idősoros alakulását 1950 és 1974 között. A dollárban kifejezett importforgalom változása egyenletes, lassuló ütemű növekedést jelez. A kiadások zöme azokra a szerződéstípusokra jutott, amelyek az alapvető műszaki információk hordozói. Tulajdonképpen az iparfejlesztéshez szükséges jogok átvételéből és a jogok alapján folytatott termelés után fizetett licencdíjakból fakadó kifizetéseket tartalmazzák. A szerződések számának alakulása már korántsem ilyen egyenletes. Az 1950-es évek elején az erőteljes licencvásárlás megindult, amikor az ipari rekonstrukció során a külföld szellemi-műszaki eredményei felé fordult az ország. A vásárolt szerződések számának átmeneti csökkenése után a fejlődés viszonylag egyenletesnek tekinthető. Érdekes megfigyelni az 1963-ban bevezetett és 1968-ban még teljesebbé tett liberalizáció hatását. 1963-ban hozott rendelet szerint is a megszorítás alapját a kifizetésre kerülő összeg nagysága, illetve a fizetési időtartam képezte. Egy évnél rövidebb szerződéses (fizetési) viszony esetén, ha a kifizetés nem érte el a 30 ezer dollárt, a Japán Központi 168
