Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)

III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 2. Japán szabadalom- és know-how-kereskedelme

és egyetemek használták fel. A kutatásra fordított pénzösszegek eredetét tekintve, más országok adataihoz viszonyítva eltérő képet kapunk: meglehetősen alacsony az állami finanszírozás mértéke, átlagosan csupán 30% (az alacsony hadiipari kutatások és az állami szektor kis súlya miatt). A kiadások zöme (92%-a) a feldolgozóiparra koncentrálódik. Ebben vezető szerep jut a gépgyártásnak, amelynek felhasználása majdnem kiteszi a feldolgozóiparra fordított kiadások felét. Az utóbbi időben két terület kapott nagyobb hangsúlyt: az elektrotechnika és a vegyipar. 1968—69-ben a K-j-F kiadások 25—25%-a rájuk jutott. További jellegzetesség, hogy az alapkutatások aránya igen magas, a 30%-hoz közelít, az alkalmazott kutatások 25—30, a fejlesztő kutatások 40—45%-os arányt képviselnek.

Különböző állami intézmények foglalkoznak az ipar számára igen fontos témák kutatásával, kidolgozásával. Elsősorban arra törekednek, hogy a különböző helyeken folyó kutatásokba a nagyvállalatokat is bekapcsolják, összehangolják az egymással kapcsolatban nem álló kutatóközpontok tevékenységét, és átvegyék az ipartól azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyekre egy-egy vállalat vagy intézmény önerőből nem lenne képes (pl. a MITI101 12 olyan kutatóközpont felett rendelkezik, amelyek az egész gazdaság számára fontos problémák megoldásán fáradoznak, tervbe vették egy Iparpolitikai Kutatóközpont felállítását, amelynek feladata a ,,fontos fejlesztési feladatokkal összefüggő komplex rendszerekkel kapcsolatos alapvető kutatások” folytatása lenne stb.).

101 Ministry of International Trade and Industry — Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium.

166