Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)
III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 2. Japán szabadalom- és know-how-kereskedelme
2.2. Licencvásárlási politika és a hazai K+F ráfordítások A japán gazdaság helyzetéről készített egyik elemzés96 a külföldi technika és technológia importjának jelentőségét a következőképpen méltatja: „A műszaki újdonságok folyamatos beáramlása a japán gazdasági növekedés egyik mozgatórugója. Mi importáltuk az élenjáró technológiát az iparilag fejlett országoktól, és ennek köszönhetően a kutatás és kísérletezés területén időt takarítottunk meg. és az iparosítást rövid időn belül meg tudtuk valósítani. Az importált technológia által lehetővé vált munkatermelékenység-növekedés vezetett a rendkívül modem ipari struktúra kialakításához, és meggyorsította a berendezésekbe történő beruházás folyamatát, ami fokozta a gazdaság növekedési ütemét. Még azután is, hogy Japán technikai színvonala elérte a fejlett országokét, a technikai rekonstrukció kiterjesztése folytatódott az egész gazdaságra, hozzájárulva a hosszan tartó gazdasági felvirágzáshoz.” A technika eredményeinek külföldről történő átvétele korántsem újkeletű jelenség, már 1868-ban, a Meiji Restoration97 után kezdődött. Az 1870-ben alapított Iparügyi Minisztérium egy műszaki fejlesztési program végrehajtását kezdeményezte. 1879-ben a minisztérium költségvetésének felét külföldi szakértőkre költötték (a bányászat, a vasútépítés, az ipar korszerűsítése és kiépítése érdekében). Egy sor iparágban alkalmaztak szakértőket gyárak alapítására és a munkások betanítására. Az 1950-es évek elején a gazdaság gyors technikai felszerelését tervező gazdasági vezetés nem azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a tudományos kutatás és fejlesztés valamelyik területére specializálódjék, és ezt a tevékenységet a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás révén ka96 Economic Survey of Japan 1968—69. 97 Helyreállítás, újjáépítés. 163