Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Előszó
Túloldalt, a háromágú Mercedes-csillag táborában a verseny vezetője idegesen rágja kialudt szivarját. Felsőtestével előrehajolva néz abba az irányba, amerre az ezüst nyíl eltűnt, és ahonnan vissza kell térnie. Asszisztense a tábori távbeszélő forgattyúját csavarja. „Áthaladt” — mondja a verseny vezetőjének. A rekordszabályok szigorúak. Minden rövid pályarekord két menetből adódik, amelyeket egy órán belül ugyanazon a szakaszon kell megtenni, ellenkező irányban. A két idő számtani középarányosa a rekordidő. A 14-es kilométerkőnél van a fordulójel. Az óramutatók lassan mozognak a számlapon. Tíz perc. Húsz perc. Harminc. Mint a villám, úgy tűnik fel ismét a „lövedék”, kompresszor- és motorbőgés kíséretében, és elzúg a kilométereket és mérföldeket jelző zászlók mellett. A mérőórák kattannak. A vezető leveszi a gázt. A kompresszor elhallgat. A száguldó kerekek lelassulnak. A szerelők odaszaladnak az autóhoz ... Az egyik néző megszólal: „Caracsnak biztos a négyszáz kilométer!” Egy bőrkabátos vezető meglöki a társát, és mosolyogva mondja: „Rákapcsolunk, mint Caracs — és egy fél óra alatt Münchenben leszünk!” — „Ha Benz papa és az öreg Daimler tudták volna, hogy mit értenek majd autósporton utódaik!”. . . — dörmögi az őszhajú kísérő. Caracciola közben kiugrik az autóból, leveszi bukósisakját, és rágyújt az elmaradhatatlan cigarettára. A verseny vezetője feléje siet. Diadalmrsan lobogtat egy papírdarabot, és hangosan mondja, hogy a közel állók is meghallják: „Rudi . . . Rudi. . . Új rekord... 1” A rendezők, akik 432 km/órát értettek, számolnak. Ha ez a szám csak hozzávetőleges is, 26 km/órával felülmúlja Rosemeyer előző évi rekordját. Gondoljuk csak el: a gyorsvonati sebesség ötszöröse! Másodpercenként 120 méter! A Mercedes-tábor emberei kezet ráznak egymással. Mindenki mindenkinek gratulál, s mindannyian gratulálnak Caracciolának. Az új versenyévad jól kezdődik. Beválnak Mercedesék új, háromliteres Forma-konstrukciói. Igazolják az áramvonalas forma előnyét, a könnyű építési módot, vagyis a világ legrégibb és hagyományokban leggazdagabb autógyárából származó versenyautó kimagasló tulajdonságait. Megtérül a befektetés. A rekordok nem a legolcsóbb, de a legvonzóbb reklámok. A versenyeken aratott győzelmeket piaci sikerek követik. Caracciolában más gondolatok és érzelmek kavarognak, mint a versenyintézőkben. Szeretne átmenni időközben megérkezett barátjához, Bernd Rosemeyerhez, akit becsül, mint kemény, becsvágyó, de korrekt ellenfelet. Szeretné azt mondani neki: Bernd, ma neked kell gratulálnod, mint ahogy három hónappal ezelőtt én gratuláltam neked. 8 másodperc és 32 század a két futam középértéke egy kilométerre, 13 másodperc és 40 század egy mérföldre repülőstarttal. Csináld jobban, drukkolok érted . . . De sem oda, sem ide nem visz út. Mindkét versenyző gyári versenyző. Mindkettő szerződésében a „hallgatási kötelezettség” szó vastagon alá van húzva! Már régen elfelejtették azt, hogy August Horch, az Auto Union konszern feje valamikor Kari Benzhez ment tanulni. Azt, hogy Daimler fia az atyja által alapított vállalattól Horchékhoz pártolt, sajnálatos tévedésnek tartják. Az a tény, hogy Ferdinand Porsche, minden autókonstruktőrök legbecsvágyóbbika segítette starthoz mind a Mercedes, mind az Auto Union versenyautóját, mit sem változtat a szerződéseken. 7