Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)

Előszó

A Mercedesék versenyvezetősége tanácskozásra vonul vissza. Arról beszélnek, hogy nem kellene-e ezen a borús, de szerencsés reggelen nagyobb távolságon is rekordkísérleteket tenni. A szerelők teljesen rendbehozzák a rekordkocsit. A ver­senyvezető intézkedik, hogy a pályaszakasz maradjon lezárva. Caracciola meggon­dolandónak tartja, hogy a hosszabb szakaszok enyhén íveltek. Már az első futamnál agyonfékezett egy abroncsot a fordulónál. A hátsó tengelyáttétellel nincs megelé­gedve. A főgépész a homlokát ráncolja. Enyhe oldalszél támad, egyre erősödik, meglobogtatja a sátorlapokat. „Végeztünk!” — kiáltja Neubauer minden irány­ban. Elégedett a futott idővel és azzal, hogy az Auto Union előző évi rekordjait beállították. A potyanézőknek nem marad idejük a csalódásra. A szerelősátor gazdát cserél. Rosemeyer elegáns Audi-Coupé autójával végigjárja a szakaszt. A zwickaui szere­lők 11 óra tájban az útra tolják az Auto Union versenyautóját, és melegíteni kezdik a motort. Bernd Rosemeyer beül, int a távozó Caracciolának, bekapcsolja a komp­resszort, és végigszáguld a pályaszakaszon. Ez az idő még nem hivatalos. Az út se nem jeges, se nem havas, ezt a reggelt ki kell használni. Az oldalszél nem ijeszt meg egy olyan „rámenőst”, mint amilyen Rosemeyer. A mesterek és a szerelők megvizsgálják az abroncsok hőmérsékletét és nyomását, az olaj és a hűtő­anyag hőmérsékletét, a gyújtás és a porlasztó beállítását, beszabályozzák a lökés­gátlókat és a fékeket. Az új Auto Union versenyautó egy hajszálnyival sem marad el ellenfele, a Merce­­des-testvér mögött. Mindkettő ereiben jókora adag ,,Porsche-vér” csörgedez. A motor erős, a forma elegáns, szép a tompa, ezüstös csillogás. Rengeteg tapasztalat, a konstruktőrök bölcsessége és a munkások szaktudása testesül meg bennük, az év sok millió gépjárművének ők a királyai. 11 óra 47 perc 18 másodperc . . . Ismét felbőg a motor, felemelkedik, majd le­csap az indítózászló, a versenyautó torpedóként hasít a levegőbe, elszakítja a mé­rőfonalat, megkezdődik a repülés kilométereken és mérföldeken át, az egyensúlyo­zás a keskeny útszalagon, a hidak megcélzása. A gép eltűnik a végtelenben, a nézők ismét csak órájuk másodpercmutatóját nézik. A szél egyre erősebben fúj. Mire jó ez? — kérdi az ősz hajú, kormánykerék mellett megöregedett vezető. De senki sem válaszol neki. A másodpercek meghosszabbodnak, végtelenül meghosz­­szabbodnak .. . huszonnyolc, huszonkilenc, harminc ... A kocsinak fordulnia kell. A rekordelőírások szigorúak. Az ezüstös lövedék nemsokára ismét elsüvölt a nézők előtt. Vajon sikerül-e Berndnek? — töpreng az egyik bámészkodó. A majna—frank­­furt—darmstadti autósztrádán csend honol. Barátságtalan csend. A szél sötét felhő­ket űz maga előtt. A nézők hátán hideg borzongás szalad végig. Egyszerre csak odaátról, az Auto Union táborából motorzúgás hallatszik. A ver­senyintézők sportautói elrobognak abba az irányba, amerre az ezüst nyíl eltűnt — és amerről soha többé nem fog visszatérni.. . Másnap nemcsak a reggeli lapok számolnak be az 1938. január 28-i rekordkísér­letek kimeneteléről, a rádió is megszakítja adását. A különkiadások és az esti lapok 8

Next

/
Thumbnails
Contents